– Ha valóban nem adná a magyar válogatottat a norvégért, az azt jelenti, a mi csapatunkat jobbnak, esélyesebbnek tartja? Még tovább sarkítva: úgy készüljünk, hogy megnyerjük az elődöntőt?
– Készüljünk úgy, hogy megnyerhetjük. Természetesen inkább Norvégia az esélyes, de mi sem vagyunk esélytelenek.
– Miben nőhet a magyar válogatott a norvég fölé?
– Valószínűleg nem erőben vagy gyorsaságban. Kiváló, technikailag és taktikailag is nagyon képzett, ügyes játékosaink vannak, erre építhetünk.
– Ha azonban úgy alakulna a mérkőzés, hogy a második félidőre behozhatatlanná válna a különbség, megkezdené tartalékolni az erőket a vasárnapi bronzmeccsre?
– Ilyesmire nem készülök. Arra ellenben igen, hogy mindvégig, teljes erőbedobással, szép kézilabdát mutassunk be.
– Azért ha már most, előre felajánlanák a bronzérmet úgy, hogy játszani sem kell érte, elfogadná?
– Bevallom, el.
Őszinte válasz. Ám ettől még tényleg teljes lendülettel kell szombaton nekiugrani a norvégoknak. Hisz vereség és vereség között is van különbség; hát még vereség és győzelem között!
