KEB őszinte választ adott

Aki folyamatosan sorozza, majd többször padlóra is küldi ellenfelét, az sokkal kevésbé érzi az ütések súlyát, mint kiterített áldozata.

Ballai Attila
2012. 12. 14. 14:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mindenkori edzők egyik sportágtól független, vitatható alaptézise úgy szól: ne elemezd túl az ellenfeledet, mert végül rájössz, hogy nem tudod legyőzni. Ahhoz, hogy bennünk ez a görcs a norvég kézilabdás lányokkal szemben kialakuljon, sajnos elegendő felidéznünk a közelmúlt eredményeit.

Európa-bajnoki elődöntőben kétszer találkoztunk, és 1998-ban 28-14-re, 2004-ben 44-29-re intéztek el bennünket az északiak. Aztán két éve, a lillehammeri kontinensviadal csoportkörében 34-13-ra, a 2009-es, dániai világkupán 33-13-ra, a 2008-as Eb-n 34-20-ra. Mindehhez képest a 2009-es kínai vb 25-19-e már-már bravúr, bár ha hozzávesszük, hogy a 41. percben még 17-15-re vezettünk, a végjátékban ismét humánkatasztrófát kell sejtenünk.

Persze nyertünk is, sorsdöntő meccseket, nem is egyet. Az 1996-os atlantai olimpia bronzderbijét 20-18-ra, a 2000-es sydneyi elődöntőt felejthetetlen játékkal 28-23-ra, a 2005-ös szentpétervári vb csoportrangadóját megint 20-18-ra. Azóta viszont tétmérkőzésen semmi; a közös felkészülési „szaladgálások” szóra sem érdemesek. Karl Erik Böhn azonban állítja, nem fegyver nélkül indulunk a csatába, és természetesen örömest hiszünk neki.

– Az Eb előtt úgy fogalmazott, pályafutása legnagyobb kihívása előtt áll. E kihívás azóta tovább növekedett?
– Igen, most már annál is sokkal nagyobb, mint a rajt előtt volt. Már az is hihetetlen, ami eddig velünk történt, és még nincs itt a vége.

– Sőt, most jön a java, a norvégok elleni mérkőzés. Ön is így érzi? Honfitársai és élete párja, a klasszis beállós Heidi Löke ellen meccselni inkább extra motiváció vagy teher?
– Furcsa szituáció lesz, de semmiképpen sem teher. Ha probléma is, nem a csapaté, hanem az enyém, de már nekem sem az, meg fogjuk oldani. (Ezt péntek éjszaka már tudjuk, hogyan kell érteni: KEB és Löke szakítottak. Részletek ITT! - a szerk.) Az uralkodó érzés bennem a büszkeség, büszke vagyok a csapatra.

– Újvidéken egyszer azt is találta mondani, még a norvég válogatottra sem cserélné el. A románok feletti siker okozta hirtelen felindulás szülte ezt az véleményt?
– Nem, így is gondolom. Egy edző különben se ajánlja fel cserére a csapatát, a magyar válogatottat viszont semmiképpen se.

– Ha valóban nem adná a magyar válogatottat a norvégért, az azt jelenti, a mi csapatunkat jobbnak, esélyesebbnek tartja? Még tovább sarkítva: úgy készüljünk, hogy megnyerjük az elődöntőt?
– Készüljünk úgy, hogy megnyerhetjük. Természetesen inkább Norvégia az esélyes, de mi sem vagyunk esélytelenek.

– Miben nőhet a magyar válogatott a norvég fölé?
– Valószínűleg nem erőben vagy gyorsaságban. Kiváló, technikailag és taktikailag is nagyon képzett, ügyes játékosaink vannak, erre építhetünk.

– Ha azonban úgy alakulna a mérkőzés, hogy a második félidőre behozhatatlanná válna a különbség, megkezdené tartalékolni az erőket a vasárnapi bronzmeccsre?
– Ilyesmire nem készülök. Arra ellenben igen, hogy mindvégig, teljes erőbedobással, szép kézilabdát mutassunk be.

– Azért ha már most, előre felajánlanák a bronzérmet úgy, hogy játszani sem kell érte, elfogadná?
– Bevallom, el.

Őszinte válasz. Ám ettől még tényleg teljes lendülettel kell szombaton nekiugrani a norvégoknak. Hisz vereség és vereség között is van különbség; hát még vereség és győzelem között!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.