„Nem lehet csak a pontok begyűjtésével, meg a világranglistás helyezés javulásával mérni azt, vajon az irányításom alatt mennyit lépett előre játékban a magyar válogatott. A csapatépítésben komoly fluktuáción keresztülmenve már megvannak a közösségünk meghatározó futballistái; kialakult a keret 60-70, néha 80 százaléka olyan 26 év körüli játékosokból, akik még nincsenek a csúcson. Van még perspektíva ebben a közösségben” – vélekedett a kapitány.
Hozzátette: „Tavaly a Norvégia elleni hazai vereség megmutatta, hogy vannak gondjaink a védekezésben, és nem kifejezetten magukra a védőkre gondolok, hanem a csapatmozgásra, ebben tavasszal előrébb léptünk, a románoktól kapott meccsvégi gól ellenére is. A román és a török meccsen a védekezés egészével összességében elégedettek lehetünk, az egyre érettebb. Egyéni hibáink persze akadtak, ki voltunk téve a klubjaikban alulfoglalkoztatott védők problémáinak, az élen Juhász Rolanddal.”
„Hogy lehet-e a hibák után jó megoldásokat tanítani felnőtt, kész játékosoknak? A román egyenlítő gólnál a játékvezető nem fújt le egy támadó szabálytalanságot, de előtte két-három focistánk valóban bakizott. Mindez modellezhető: egyszerre léptek ugyanoda a védőink, nem segítve egymást. Lehet ezt tanítani: egy védelmi sornak tudnia kell mélységben is tagozódni. Videózunk, javítunk, minél hamarabb. A törökök ellen már jobbak is lettünk ebben” – mondta el Egervári.
„Nem a védekezésben érzem a lemaradást: Isztambulban például sokkal inkább a támadó harmadban mutatott teljesítménnyel voltam elégedetlen, több lehetőséget vártam a nyitott török védekezés ellen. Persze mindez ellenfélfüggő. Egyetértek, a törökök valóban bátrabban cseleztek nálunk, mi inkább biztonsági passzokat választottunk: azért ők minden mutatóban előttünk járnak, jobban is cseleznek a mieinknél, lefojtották a játékunkat. A románok sok erőt vettek ki belőlünk, a frissesség hiányzott a játékunkból” – elemezte a törökök elleni döntetlent.
Arra a kérdésre, hogy miért a magyar csapat alkalmazkodik az ellenfelek játékához és mitől lesz ez fordítva, a kapitány úgy reagált: „ez nem feltétlenül van így, a románok ellen például mi uraltuk a meccs javát, a mi stílusunk dominált. Törekszünk az erényeink megjelenítésére, sajnos nem mindig sikerül.”
Edzői filozófiája kapcsán a szerepeket firtató kérdésre elmondta: „Vannak rutinos, érett játékosok, ők minden közösség alappillérei, nem feltétlenül posztoktól függően, bár a tengelyben játszók a leglényegesebbek, akik szerveznek. Nálam például Király Gabi szerepe nagyon fontos mint kapuból éretten irányító személyiségé. Hogy ki a meghosszabbított karom a pályán meccs közben? Például Hajnal Tamás, Gera Zoltán és Juhász Roland.”
Arra, hogy Bukarest kockázatminimalizálást vagy merész taktikát hoz-e majd, Egervári így felelt: „Bátran kell kint játszanunk, sok múlik azon az eredményen. Fejjel nem rohanunk a falnak, de a játéknak arról kellene szólnia, amihez mi értünk jobban. Képesek vagyunk idegenben nyerni a románok ellen: nem is annyira a támadásokon, sokkal inkább az egységességen és a hiten múlik majd. Több mint 50 százalék az esélyünk a pótselejtezős hely elérésére.”
