– Mondja meg őszintén, ha kikapnak a Larviktól a Bajnokok Ligája-döntőben, otthagyja a győri kispadot?
– Már a finálé előtt eldöntöttem, hogy maradok Magyarországon. Ez azért sem történhetett volna másképp, mivel tavaly egy három évre szóló szerződést írtam alá Győrben.
– Két látványos meccsen múlták felül az Európa-, világ- és olimpiai bajnokokat felvonultató norvégokat. Mi volt az első gondolata a visszavágó „lefújásakor”?
– Amikor leperegtek az utolsó másodpercek, rengeteg dolog járt a fejemben. A szezon során számos olyan fontos pillanat volt a csapat életében, mely beugrott a veszprémi visszavágó végén, de ezek közül is kiemelkedett a Valcea elleni második mérkőzésünk hajrája. A románok elleni utolsó kilenc percben visszahoztuk a mérkőzést a pokolból. Olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha új életet kezdtünk volna azon a meccsen.
– A románok kiverését követően szentimentális nyilatkozatot tett: azt mondta, soha életében nem látott még csapatot így küzdeni. Elragadták az érzelmek, vagy most is így gondolja?
– Úgy éreztem, hogy egyszerűen nem érdemlünk vereséget, hiszen végig mi nyújtottuk a legjobb teljesítményt a Bajnokok Ligájában. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy az elődöntő visszavágóján nem játszottunk jól, de az a munka, amit a klub és a játékosok addig elvégeztek, nem veszhetett kárba. Emlékszem az akkori szavaimra, és továbbra is tartom a véleményemet. Azt viszont hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak a Valcea-meccsre vonatkozott a dicséret, hanem az egész győri szezonra.
– A roppant erős románok legyűrése után mennyire volt biztos a BL-győzelemben?
– Egyáltalán nem voltam biztos benne. Azt viszont tudtam, hogy a Valcea elleni második meccs utolsó 9 perce olyan magabiztosságot fog adni nekünk a fináléra, mely elegendő lehet a Larvik legyőzéséhez. Természetesen a Larviktól is hasonló elszántságot vártam, az északi mentalitás mellettük szólt. A csapatom tökéletes tudatossággal készült, pontosan tudtuk, hogy mit kell tennünk a két találkozón.
– Mi volt az a pillanat, amikor érezte, hogy a Larvik már nem fogja tudni a maga javára fordítani a veszprémi visszavágót?
– Nem gondolkodtam előre, mindig a következő támadásra, majd a védekezésre koncentráltam, és vártam a megfelelő pillanatra. Ez pedig akkor jött el, amikor az eredményjelző táblán az óra 30:00-át mutatott.
– Menjünk vissza egy évet az időben: mik volt a legfontosabb elvárásai, amikor a Győri Audi ETO-hoz szerződött?
– Nem kergettem hiú ábrándokat, igyekeztem a földön maradni. Elsősorban azért írtam alá Győrben, mert nem tudok versengés nélkül élni. Irányítottam már csapatot BL-döntőben (az Itxakót – a szerk.), de a végső győzelem még hiányzott a karrieremből. Amikor megérkeztem Magyarországra, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy rögtön az első évben megnyerjük a legrangosabb kupatrófeát, csak azt tudtam, hogy sikeresek leszünk. Elődöm alatt is sokat dolgozott a csapat, de a siker érdekében még több munkát szerettem volna elvégezni a lányokkal. Azt azért tudni kell, hogy a Bajnokok Ligája megnyeréséhez nem elég egy év megfeszített munka, hosszú esztendők alatt lehet felépíteni a sikerhez vezető utat.
– Mik a legfontosabb elvei edzőként?
– A napról napra elvégzett kemény munkában hiszek és abban, hogy a lányok mindeközben élvezzék is a játékot.
– Volt olyan játékosa Győrben, akivel nem tudta összeegyeztetni ezeket az elveket?
– Nem tudok róla. A munkamódszerben a csapat minden tagja egyetértett velem. Persze nem csak amiatt, mert én mondtam. Ennél jóval prózaibb az ok: Bajnokok Ligáját akartak nyerni.
– Győrben jövőre is az első számú cél a BL megnyerése. Hogyan lehet ezt teljesíteni?
– Mióta Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot, három olyan csapat volt Európában, mely képes volt a címvédésre. Annyi bizonyos, hogy 2014-ben sokkal nehezebb lesz a csúcsra jutni, mint idén, de megpróbáljuk, mert valóban ez a legfőbb célunk.
– Lekics és Radicsevics távozik, és Tervel is visszavonulását fontolgatja. Nélkülük azért nem tűnik egyszerű feladatnak a címvédés.
– Raphaelle Tervel még nem hozott végleges döntést. Bár fantasztikus kéziseink vannak, de Lekicset és Radicsevicset mindenképpen pótolnunk kell valahogy.
– Mondjuk Katarina Bulatoviccsal, vagy inkább spanyol játékosokkal?
– Természetesen őt és másokat is szívesen látnék a csapatunkban, de az igazoláspolitikában nem a nemzetiség számít.
