Garancsi István az Indexnek adott interjújában arról beszélt: mindenki az MLSZ-elnök, Csányi Sándor mögé bújik a magyar futball szereplői közül. A kritikákat mindenki neki fogalmazza, mintha ő felelne a súlyos vereségért és ő nevelte volna ki a játékosokat. Elmondta azt is: hiányolta, hogy egyetlen futballvezető sem állt a nyilvánosság elé, aki a legfőbb döntéseket hivatott meghozni, az irányvonalat meghatározni. Közülük senki meg nem szólalt, hogy konkrétan miben látják a kudarc okait.
– A magyar fociban valakinek el kell mondania, mit kell mostantól másként csinálni, hol veszítik el az utat azok a magyar tehetségek, akik ott vannak az utánpótláscsapatokban. Tisztázni kellene, egyáltalán mit értünk mi tehetség alatt, és mit a spanyolok, az izlandiak, a németek vagy bárki más. Lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk? – tette fel a kérdést Garancsi.
Míg Csányi Sándor az egyenes beszédet hiányolja a labdarúgásból, addig Garancsit a cinkos hallgatás bosszantja. Az a meglátása: kellene végre egy, a részleteket, összefüggéseket őszintén feltáró elemzés. – Ennek hiányában maradunk ebben a langyos pocsolyában, és mindenki sárral fröcsköl be minket, aki eltrappol mellettünk. Aztán a mosakodásra megy el az energiánk. Így nem lehet fejlődni. Ahhoz előbb ki kell mászni a pocsolyából. És főleg nem azt kommunikálni róla, hogy pezsgőfürdő. Ez a történelmi vereség (a hollandiai 8–1 – a szerk.) egyben egy igazi történelmi esély is, amelyet nagyon meg kellene ragadni – mondta a klubvezér.
Garancsi szerint a piac iszonyú bizalmatlan a magyar játékosokkal szemben. Ebben természetesen hibás a neveltetés és a képzés is, véli a klubvezető. – De az elveszett időt nem lehet pénzért megvásárolni. A futballkultúra megszakadt, korosztályok hiányoznak a pályáról. És ugyanígy korosztályok hiányoznak a lelátókról is. A szurkolók, vagyis a fogyasztók is eltűntek, pontosabban átpártoltak a kézilabdához, a vízilabdához, a jégkoronghoz, ahol sikerélményeket élhettek át – fejtegeti a Videoton tulajdonosa.
Az átláthatóság érdekében azt is el tudná képzelni, hogy egy-egy átigazolási időszak lezárultával az első osztályú klubok közzétennék, hány játékost milyen bruttó értékben értékesítettek. Egy ilyen összevont szám közlésével nem sértenének semmilyen adatkezelésre vonatkozó előírást, viszont ez is segíthetne a tisztánlátásban, a labdarúgásunk értékének és a klubok gazdálkodásának valós felmérésében.
„Aki nem érti meg, hogy most kell befektetni a futballba, az a történelmi esélyt sem érti. És azt sem, hogy az állam nélkül ez nem megy. Annyit tud tenni, hogy mint minden országban, megadja a kezdőlökést. Ha az állam nem szállt volna be a stadionépítésbe, semmi esélyünk nem lenne még a mi életünkben utolérni Európa több részét” – fogalmazott a Videoton tulajdonosa.
Garancsi a Bozsik-program példájával élt: amikor az állam megmozgatta a gyerekeket 2000 táján, és megfelelő volt a versenyeztetés, akkor a magyar edzők is felmutattak valamit – lett is egy vb-bronzunk. „Egy korosztály jó képzést kapott. A következő kormány aztán nem tartotta fontosnak a folytonosságot” – így az üzletember.
Szerinte csak beszélni kellene, név szerinti, jól beazonosítható felelősöket keresni. De a probléma gyökere a lényeg, hogy konkrétan ki miatt alakulhatott ez így. Nevek kellenének, hogy mi ki miatt rossz. Meg kellene vizsgálni, hol vannak alkalmatlan emberek a rendszerben, és akkor máris egyszerűbb lenne eldönteni, hol kellene változtatni. Mert ezzel a megalkuvó magatartással hosszú távon a saját létünket ássuk alá – jelentette ki a klubtulajdonos.
