1970-ben nem csak róla feledkeztek meg az újságírók, hanem valamennyi magyar futballistáról. A mieink ugyan 1971-ben és 1972-ben újra kaptak voksot, de menthetetlenül megkezdődött a hanyatlás korszaka. Nyilasi Tibor dacolt a leminősítés ellen, ötször is szavaztak rá – legelőkelőbb helyezése a 7. volt 1977-ből –, utoljára 1985-ben.
Ugyanabban az évben, amikor Détári Lajosra először és egyben utoljára. Érdekes adalék az „utolsó magyar világsztár” portréjához, hogy csupán egyszer vették lajstromba, s akkor is csupán 2 voksot kapott. 1985 óta már az esélytelenek nyugalmával követjük az eseményeket. S ha amiatt még hajlamosak vagyunk bosszankodni, hogy 1986 óta egyetlen világversenyre sem jutottunk ki, azt végképp nem állíthatjuk, hogy az Aranylabda-szavazáson negligálnak minket.
