Joachim Deckarm, a 25 éves korára világbajnok kézilabdázó ereje és dicsősége teljében érkezett 1979. március 30-án a VfL Gummersbach csapatával Tatabányára, BEK-mérkőzésre. (A BEK a BL, azaz a Bajnokok Ligája elődje volt.) Amely a kiválóság számára 22 percig tartott. Ekkor rohamra indult a hazai kapu ellen, ám mivel a labdát várva hátranézett, nem érzékelte a vele szemben mozgó ellenfelet, és iszonyatos erővel összeütközött Pánovics Lajossal. Már ettől borzalmas trauma érte a halántékát, majd tompítás nélkül zuhant el, irtózatosan beütötte a fejét a betonra lefektetett, vékony műanyag borításba.
Eszméletlenül feküdt, orrából, szájából, füléből szivárgott a vér, fél órára megállt a játék és az élet is a tatabányai csarnokban. A kispadról, „szerencsére” németül valaki legyilkosozta Pánovicsot, aki abszolút vétlenül is vádolta magát, önkéntes száműzetésbe vonult. Deckarm erről mit sem tudott, 131 napon át életjelet sem adott magáról. Koponyatörést, agyzúzódást szenvedett, megrepedt az agyhártyája, agyvizenyő lépett fel nála, csakúgy mint Schumachernek, csökkenteni kellett az agyában a nyomást. Légcsőmetszést hajtottak végre rajta, lélegeztetőgépre helyezték.
A német sportbálvány már nagyon messze járt, de roppant szívós szervezetének köszönhetően visszafordult az úton, és 131 nap elteltével magához tért. Az újságok csodáról tudósítottak, pedig az újraeszmélés még csak a csoda első fejezete volt. Ahogy a Bild magazin a minap azt írta, ha Schumacher felébred, már nem a régi Schumacher lesz az, úgy Deckarm élete is keservesen szűk korlátok közé szorult. Súlyos fizikai és szellemi fogyatékkal, mély depresszióban, az elemi mozgásokat is újratanulva kezdte a baleset utáni életét, de elképesztő akarattal és kitartással napról napra kapaszkodott vissza. Órákat edzett, kerékpározott, úszott – természetesen szigorú felügyelet mellett –, mindeközben az elméjét is csiszolta, egyre fejlődött a kommunikációja. Talán nem is neki, hanem Pánovics Lajosnak jelentett, adott többet az 1979 utáni első viszontlátás: megölelték egymást, nem pr-jellegű, hanem bensőséges barátság szövődött közöttük, onnantól fogva többször találkoztak. Majd’ tíz esztendeje már, hogy Nemzetközi Fair Play Díjat kaptak, amelyet együtt vettek át, a kézilabda Német Kupa döntőjén, valóságos népünnepély keretében.
A hétköznapok persze nem lehettek ennyire fényesek. Deckarm szülővárosában, Saarbrückenben egy fogyatékkal élőket ápoló otthon lakója lett, hajdani játékostársai a későbbi szövetségi kapitány, Heiner Brand irányításával adakozással, jótékonysági mérkőzések szervezésével, könyvkiadással biztosították „Joe” gondozásának anyagi fedezetét. Még a futballcsászár, Franz Beckenbauer is áldozott 25 ezer eurót a nemes ügyre.
Joachim Deckarm 1979. március 30. óta nem élhetett teljes életet, a kívülálló szemével legalábbis biztosan nem. De a saját sorsával vívott, igenis győztes meccse példaként szolgálhat akár Michael Schumacher számára is.
Először persze neki is vissza kellene fordulnia ama bizonyos úton.
