– Sajnos már most záporoznak a telefonomra a teljesíthetetlen kérések a legjobb barátaimtól is, úgyhogy lassan kénytelen leszek kérni egy titkos számot – kezdte Kemény, majd azzal folytatta: – Nem is az Eb alatt, inkább előtte szedték szét 2001-ben a csapatunkat. Most, elnökként persze örömmel tölt el, ha imádják a játékosokat, a vízilabdát, mert ez nagyon fontos, Benedek Tibinek mint szövetségi kapitánynak pedig az a feladata, hogy elérje, ez ne menjen a szakma rovására. A tapasztalatai annyiban segíthetik, hogy mindezt már átélte 2001-ben, igaz, akkor még játékosként. Tökéletes megoldás azonban akkor sem volt, most sincs. Nem tehettünk két bokszkesztyűt az arcunk elé, hogy mindenki elől elrejtőzzünk, ráadásul az Eb-elődöntőig senki meg sem ütött minket, de a helyzet néha kezelhetetlen volt. Előfordult, hogy edzést is alig tudtam normálisan tartani, mert amikor odaléptem a medencéhez, és azt mondtam, gyertek ide, két újságíró indult el felém, mert azt hitték, nekik szólok.
Manapság ez a veszély kevésbé fenyeget. Már csak azért is, mert jó ideje a zárt tréning a módi, Kemény úgy fogalmaz, „természetesen nem azért, mert titkaink lennének”.
Pedig reméljük, azok is vannak.
