A siker tempóérzék kérdése is, és a póló-Eb szervezőbizottsága remek ütemben tartotta szerda délelőtti sajtótájékoztatóját. Férfiválogatottunk kedd este 2–5-ről fordítva, a győztes gólt az utolsó percben kicsikarva nyert 12–11-re Világliga-selejtezőn Görögországban, ezzel egyetlen pontnyira áll a biztos továbbjutástól. A triót ugyanis Magyarország vezeti 8 ponttal a 2-2 pontos Görögország és Horvátország előtt (az alapjátékidőben aratott győzelem 3, a büntetőkkel elért siker 2, a büntetős vereség 1 pontot ér), a két hátralévő fordulóban pedig márciusban görög–horvát, áprilisban magyar–horvát mérkőzést rendeznek.
Júliusban pedig 1926, 1958 és 2001 után budapesti pólós kontinensviadalt, amelynek bemutatták a kabalafiguráját, a labda alakra hajazó, még névtelen békát. Amelynek semmiképpen sem szabadna a „vádlija” alá kerülni
Már csak azért sem, mert a jegyeket viszik, mint a cukrot, olyan rémhírek is szárnyra keltek, hogy minden belépő elkelt. Beck György, a szervezőbizottság társelnöke eloszlatta eme aggodalmakat, kijelentette: az értékesítés szakaszosan folyik, s megfelelő ütemezéssel árusítják az egy-egy szektorba szóló belépőket. Mivel a pontos program a március 9-i sorsolás után válik ismertté, a drukkerek is onnantól alakíthatják ki a maguk „stratégiáját”.
Simicskó István, az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért és ifjúságért felelős államtitkára bejelentette, hogy a magyar kormány 280 millió forinttal közvetlenül is támogatja az Eb-t, a marketingjogokért állami garanciavállalással kifizetett 1 millió euró felett. Kemény Dénes, az országos szövetség és a szervezőbizottság elnöke elmondta, hogy a Hajós uszoda felújítása a jövő héten indul és május végére kerül Eb-kész állapotba, Benedek Tibor szövetségi kapitány csapata ráér ezzel a július 14-i rajtig.
A budapesti helyszín nemcsak különleges lehetőség – a sportág visszafoglalhatja fővárosát –, hanem felelősség és teher, akár nyűg is lehet, mint volt legutóbb, 2001-ben. Akkoriban a közönség és a média többhetes, állandó ostrom alatt tartotta a margitszigeti nyitott uszodát, a kapitány és a játékosok olykor már-már menekülőre fogták. A csalódást keltő bronzot részben ezzel is magyaráztuk, ezért is kérdeztük Kemény Dénest: mára, elnökként változtak-e a prioritásai, illetve a tizenhárom évvel ezelőtti tapasztalatok alapján miként mérlegel majd szakmai, eredményességi és PR-szempontok, -érdekek között?
– Sajnos már most záporoznak a telefonomra a teljesíthetetlen kérések a legjobb barátaimtól is, úgyhogy lassan kénytelen leszek kérni egy titkos számot – kezdte Kemény, majd azzal folytatta: – Nem is az Eb alatt, inkább előtte szedték szét 2001-ben a csapatunkat. Most, elnökként persze örömmel tölt el, ha imádják a játékosokat, a vízilabdát, mert ez nagyon fontos, Benedek Tibinek mint szövetségi kapitánynak pedig az a feladata, hogy elérje, ez ne menjen a szakma rovására. A tapasztalatai annyiban segíthetik, hogy mindezt már átélte 2001-ben, igaz, akkor még játékosként. Tökéletes megoldás azonban akkor sem volt, most sincs. Nem tehettünk két bokszkesztyűt az arcunk elé, hogy mindenki elől elrejtőzzünk, ráadásul az Eb-elődöntőig senki meg sem ütött minket, de a helyzet néha kezelhetetlen volt. Előfordult, hogy edzést is alig tudtam normálisan tartani, mert amikor odaléptem a medencéhez, és azt mondtam, gyertek ide, két újságíró indult el felém, mert azt hitték, nekik szólok.
Manapság ez a veszély kevésbé fenyeget. Már csak azért is, mert jó ideje a zárt tréning a módi, Kemény úgy fogalmaz, „természetesen nem azért, mert titkaink lennének”.
Pedig reméljük, azok is vannak.
