Mezey György szerint a 0-6-nak szakmai okai voltak

Ma sem tudja az egykori szakvezető, mit kellett volna másképp csinálnia 1986-ban az irapuatói kispadon.

Mezey György viszonylag ritkán szólal meg a magyar futballal kapcsolatban, mert úgy véli, túl sokan beszélnek róla, így az ő hangja elvész a többi között, és értelmét veszti bármit mondani. A Sport TV Mai helyzet című műsorában ezúttal kivételt tett, például a magyar edzőképzés kapcsán, amit éveken át ő irányított. „Nagyon tévelyegni nem lehet a futballedzőképzésben, mert az UEFA-nak van egy meghatározott rendje, ezen a tanfolyamrendszeren keresztül megvan, amit oktatni kell. Az UEFA ezt háromévenként ellenőrzi, eljönnek személyesen, végignézik, hogy mit csinálunk” – mondta az előírásokról.

Az újítások kapcsán pedig így fogalmazott: „A rúgást, az átvételt, a cselezést és lövést 30-40 évvel ezelőtt is úgy tanították, mint most, s ugyanúgy kell, mint Puskásék idejében, precízen. Csodákat nem lehet várni, a tömegbázist kell kegyetlenül felfejleszteni, és akkor kiválasztódnak az új Törőcsikek. Az UEFA irányvonalát kell követni, beletenni a sajátosságokat. Ez nálunk azzal kezdődik, hogy tanulmányozzuk Puskás, Sárosi doktor és Schlosser karrierjét és életútját, így meg fogjuk érteni, mitől volt nagy a magyar futball.”

Mezey szerint a hetvenes-nyolcvanas évek magyar kiválóságaiban még megvolt a szorgalom, s az alázat a sportág iránt. „Maradona-szintű klasszisnak tartom Törőcsiket, Détárit, Nyilasit és a többieket is, akivel foglalkoztam. Nem különleges edzésmunkát végeztek, csak nem elégedtek meg azzal, hogy délután négytől ötig edzettek egyet. Nem tudtam úgy lemenni a pályára, hogy ezeket a játékosokat ne találtam volna ott gyakorolni. Az a baj, hogy ez a helyzet megváltozott Magyarországon, ez a futballkultúra kihalt a változásokkal együtt. Teljesen új futballkultúrát kellene építeni, ennek az útját keresgélik most, de nem könnyű még megtalálni.”

Mezey György, aki több mint húsz ország edzőképzését ismeri, részben a védelmébe vette hazai kollégáit. „Nem vitás, hogy az edzők is hibásak a helyzet kialakulásában, de ne felejtsük el, minden megváltozott a magyar futballban, a tulajdonosi szerkezet, a társadalmi helyzet, a politika, a klubrendszer. Mégis egyedül csak a futballedzőtől várják, hogy produkálja azt, amit eddig. Felelősséggel állítom, hogy a magyar edzők semmivel sem rosszabbak, mint német vagy holland kollégáik, de ebben a helyzetben célpontok lettek.”

Mezey szerint a futballt nem lehet könyvből megtanulni, a gyakorlat teszi a mestert, de többféle edző kell a sikerhez. „Teljesen más kvalitás kell egy utánpótlásedzőnek, aki a sportágra neveli a gyerekeket, mint egy profi edzőnek, akit az eredményei után azonnal felelősségre vonnak. Ez két különböző alkatot jelent. Farkas József Törőcsikék nevelőedzője volt a BVSC-ben, ő a legjobb példa az előbbire. Csodálatos ember volt, mint egy kotlós, gyűltek köréje a gyerekek. Nem kellett neki zseninek lenni vagy egyetemi végzettséggel bírnia, de vonzotta a sportághoz a gyerekeket, ilyen szintű emberek kellenek. A profi világban viszont a tökéletes szakértelem az, amit a játékos elfogad. Ha azt érzi, hogy ez az edző összevissza beszél itt, ott már nincs hitel, ott a háttérben már megindul valami, két rossz eredmény, és vége a palinak.”

Sokan Mexikó alapján ítélik meg Mezey munkásságát, de edzőként ezt el kell fogadnia, nem is tudja kitörölni az életéből. Az emberek szerinte elvárnának valami gazemberséget a háttérben, és az ő szakmai magyarázatát nem hallgatják meg az irapuatói 0-6-ról. „Először is, az a csapat nem volt jobb, mint az egykori szovjet válogatott. Lobanovszkij zseniális edző volt, és jól informált volt a magyar futballválogatottal kapcsolatban. Nincs olyan edző, beleértve Lobanovszkijt, Arsene Wengert vagy Alex Fergusont, aki 25-30 éves profi pályafutása során ne kapott volna 6, 7 vagy akár 8 gólt. A tragédia az volt, hogy két perc alatt kaptunk két gólt, és én három évig arra építettem a csapatot, hogy előre mozogva próbáljon labdát szerezni. Ám 2-0 után vissza kellett volna húzódni a kapu elé, hogy ne kapjunk többet, mert ha csak 2-0 marad az eredmény, továbbjutottunk volna. Abban a miliőben én ezt nem tudtam megcsinálni. Félidőben már 3-0 volt, akkor már bennem is bennem volt, hogy kellene rúgni egyet, hogy javuljon a gólkülönbség” – mondta. Ma sem tudja, mit tehetett volna a kispadról, mikor két perc után 2-0 volt az állás.

Pintér Attila szövetségi kapitány lehetőségei is terítékre kerültek. „Régebben könnyű volt hosszabb összetartásokat tartani, mert minden klubot és játékost az állam fizetett. Pintér Attila törekvése helyes, csak az a baj, hogy ma már magánemberek kezében vannak a klubok és így a játékosok. A FIFA idevágó szabályai komoly korlátot jelentenek a szövetségi kapitányok számára” – fogalmazott Mezey.

Arra a kérdésre is válaszolt, hogy Magyarországon miért nem mennek végig a labdarúgást érintő kezdeményezések. „A Bozsik-programot kétszer is tönkretették, egyrészt a politika, másrészt maga a szövetség. Akik ebben döntöttek, nem tudták, mit jelent ez a sportág számára. Nem mentem fel őket, ezt tényként mondom, hiszen velük éltem együtt” – nyilatkozta a Sport TV Mai Helyzet című műsorában Mezey György.