Németh és Pálinger kettőse

Németh András ugyan Karl Erik Böhn örökségét veszi át, de saját útját járja a női kézilabda-válogatott élén.

A válogatott azonban megújult, a vb-3. helyet egy évre rá Eb-5. követte, majd a 2007-es, franciaországi világbajnokságon a csillagos ég lehetett volna a határ. Hogy ez túlzás? A későbbi aranyérmes oroszok elleni negyeddöntő hajrájában három góllal vezettünk, és ziccerünk volt a négygólos fórhoz. Ám kimaradt, kikaptunk, talán első helyett nyolcadikok lettünk, búcsúpofonként Angolától kaptunk egy taslit a vasárnap „hajnali” helyosztón.

E fiaskó, a Hypo és a válogatott közti ingázás, a kétlakiság, valamint egy-egy kezelhető, mégis kezeletlen konfliktus így együtt sok volt, és Németh András a pekingi olimpiai selejtező előtt általános döbbenetre kiszállt a hajóból. Én, aki testközelből figyeltem egyre mardosóbb kételyeit, azon lepődtem volna meg, ha marad. Mert erős, határozott egyéniség; amihez nincs kedve, ösztönzése, azt nem csinálja. Amihez viszont van, abba beleveti magát. A kézilabda az ő számára még életforma, így elképesztő adatbázist halmozott fel meccsfelvételekből, statisztikákból, no meg persze emlékekből, élményekből, tanulságokból.

Ez az arzenál mostantól újra a magyar női válogatott rendelkezésére áll. Németh András már meg is tartotta székfoglalóját, amely így hangzott:

– Harmadszor vállaltam el a kapitányságot (az első 1998-ban inkább epizód szerep volt – a szerk.) – lehet, hogy ezzel rekorder leszek -, mert maximálisan hiszek abban, hogy tudok segíteni a válogatottnak. Az első időszakban sok játékost fogok kipróbálni, mindjárt a március végi, horvátországi tornán, októberben és novemberben viszont már nem szeretnék kísérletezni, mert a hazai Eb-n jól kellene szerepelnünk. A fő cél természetesen a riói olimpia, ennek érdekében a meglévő klasszisaink köré kell építeni a csapatot. Remélem, hogy Görbicz és Tomori mellé Zácsik is gyorsan felzárkózhat, belső pozíciókban egyébként is erősek vagyunk, szélre, beállóba és a kapuba kell megtalálnunk a megfelelő embereket. Nem mondok le senkiről, hiszek abban, hogy vannak olyan játékosok, akik másod-, sőt harmadvirágzásukat élhetik meg.

Pálinger Katalin kapusként majd\' másfél évtizeden át folyamatosan „virágzott”, csapatmenedzseri kinevezése mégis meglepetés. Németh elárulta, azért választotta a közelmúlt világklasszisát, mert remekül kiegészíthetik egymást: Kati más generáció, érti a fiatalok nyelvét, emellett a nő, férfi, egykori mezőnyjátékos, egykori kapus, ferencvárosi, illetve győri kötődés kontrasztja is kiválóan működhet.

Maga Pálinger is ebben bízik, azokat viszont kénytelen kiábrándítani, akik azt pedzegetik, hátha egyszer még szerelést is ölt, és visszaáll a kapuba.