Németh András pályájáról az eredmények mellett mindent elmondott a hatvanadik születésnapja. Gödi kertjében több mint száz vendég köszöntötte, természetes, hogy közöttük voltak a Ferencváros játékosai, több generációból. Hisz a tréner 1992 nyarán szerződött a zöld-fehérekhez – ahol korábban játékosként is szerepelt, ám egy korai vállsérülés hamar visszavonultatta –, ahol hét bajnoki cím, EHF-kupadiadal, BL-döntő, KEK-döntő volt munkájának „aranyfedezete”. Másfél évtized után, 2007-ben aztán az osztrák Hypóhoz igazolt, és a 60. szülinapi bulin – amikor pedig már régen nem dolgozott Südstadtban – tiszteletét tette az osztrákok brazil különítménye is, az élen a zseniális jobbszélsővel, Nascimentóval. Pár hónappal később, 2013 decemberében Brazília Szerbiában vb-t nyert, nem kis részben azért, mert a kivételes adottságú, egyénieskedő, szertelen klasszisok Németh keze alatt megtanultak „európaiul” kézilabdázni. De együtt ünnepelt a fradistákkal és a brazilokkal a győri vendégsereg is, köztük természetesen Görbicz Anita. Ezzel is újabb látványos cáfolatát adva annak a pletykának, hogy megromlott viszonyuk vezetett Németh András 2008-as visszalépéséhez.
Holott a tréner azért mondott le a szövetségi kapitányi posztról, mert – nincs erre jobb szó – besokallt. Pedig parádésan kezdett, ő és a csapata is: a 2005-ös szentpétervári vb-ről elhozott bronzéremmel. Németh, akinek az 1990-es évek elején még nem kis szerencséje volt, hogy „önjáró”, máig páratlan összhangban működő Fradit kapott a kezébe, a 2000-es évekre mindenre felvértezett, rutinos, mégis ambiciózus mesterré vált. Többen bizonyára pánikrohamot kaptak volna attól, hogy Szentpéterváron a két utolsó csoportmeccsen a koreaiakat és a norvégokat is le kellett győzni a továbbjutáshoz; Sinka László szövetségi főtitkár titokban már meg is rendelte a Budapestre szóló repülőjegyeket. Németh azonban rezzenéstelen tekintettel jelentette ki, hogy két győzelemmel kalkulál, majd az ázsiaiak felett 42–29-es, fényes lélektani és taktikai diadalt aratott. A norvégok elleni, másnapi 20–18-at pedig akkor értékelhetjük igazán, ha felidézzük, hogy éppen egy esztendővel korábban, a hazai Eb budapesti elődöntőjében a skandinávok 45–29-re szaggatták ízekre együttesünket.
A válogatott azonban megújult, a vb-3. helyet egy évre rá Eb-5. követte, majd a 2007-es, franciaországi világbajnokságon a csillagos ég lehetett volna a határ. Hogy ez túlzás? A későbbi aranyérmes oroszok elleni negyeddöntő hajrájában három góllal vezettünk, és ziccerünk volt a négygólos fórhoz. Ám kimaradt, kikaptunk, talán első helyett nyolcadikok lettünk, búcsúpofonként Angolától kaptunk egy taslit a vasárnap „hajnali” helyosztón.
E fiaskó, a Hypo és a válogatott közti ingázás, a kétlakiság, valamint egy-egy kezelhető, mégis kezeletlen konfliktus így együtt sok volt, és Németh András a pekingi olimpiai selejtező előtt általános döbbenetre kiszállt a hajóból. Én, aki testközelből figyeltem egyre mardosóbb kételyeit, azon lepődtem volna meg, ha marad. Mert erős, határozott egyéniség; amihez nincs kedve, ösztönzése, azt nem csinálja. Amihez viszont van, abba beleveti magát. A kézilabda az ő számára még életforma, így elképesztő adatbázist halmozott fel meccsfelvételekből, statisztikákból, no meg persze emlékekből, élményekből, tanulságokból.
Ez az arzenál mostantól újra a magyar női válogatott rendelkezésére áll. Németh András már meg is tartotta székfoglalóját, amely így hangzott:
– Harmadszor vállaltam el a kapitányságot (az első 1998-ban inkább epizód szerep volt – a szerk.) – lehet, hogy ezzel rekorder leszek -, mert maximálisan hiszek abban, hogy tudok segíteni a válogatottnak. Az első időszakban sok játékost fogok kipróbálni, mindjárt a március végi, horvátországi tornán, októberben és novemberben viszont már nem szeretnék kísérletezni, mert a hazai Eb-n jól kellene szerepelnünk. A fő cél természetesen a riói olimpia, ennek érdekében a meglévő klasszisaink köré kell építeni a csapatot. Remélem, hogy Görbicz és Tomori mellé Zácsik is gyorsan felzárkózhat, belső pozíciókban egyébként is erősek vagyunk, szélre, beállóba és a kapuba kell megtalálnunk a megfelelő embereket. Nem mondok le senkiről, hiszek abban, hogy vannak olyan játékosok, akik másod-, sőt harmadvirágzásukat élhetik meg.
Pálinger Katalin kapusként majd\' másfél évtizeden át folyamatosan „virágzott”, csapatmenedzseri kinevezése mégis meglepetés. Németh elárulta, azért választotta a közelmúlt világklasszisát, mert remekül kiegészíthetik egymást: Kati más generáció, érti a fiatalok nyelvét, emellett a nő, férfi, egykori mezőnyjátékos, egykori kapus, ferencvárosi, illetve győri kötődés kontrasztja is kiválóan működhet.
Maga Pálinger is ebben bízik, azokat viszont kénytelen kiábrándítani, akik azt pedzegetik, hátha egyszer még szerelést is ölt, és visszaáll a kapuba.
