Szkeletonban erre enyhén szólva kisebb az esély, hiszen – a szánkóval ellentétben, ahol kenus olimpiai bajnokokunk, Pulai Imre hosszú ideje próbál kijutni az ötkarikás játékokra – tudomásunk szerint egyelőre egyetlen honfitársunk sem űzi komoly szinten. A szkeleton a sporteszköz és a sportág neve is. A svájci St. Moritzban fejlődött ki. A versenyző egy alacsony építésű szánon csúszik egy kanyargó jégcsatornában, fejjel előre.
A szkeleton eredete 1882-re nyúlik vissza, amikor svájci katonák szánkópályát építettek Davos és Klosters között, és ezen a pályán csúsztak. Innen nem messze, St. Moritz forgalmas, kanyargós utcáin is csúszkáltak szórakozó angol fiatalok, miközben gyakran veszélyeztették a gyalogosokat és az odalátogató turistákat. Aztán a 20. század elején hivatalosan is sporttá vált, először az 1928-as, majd az 1948-as, St. Moritzban rendezett téli olimpia műsorán szerepelt, de ezután lekerült a műsorról, és csak 2002-ben vált állandó résztvevővé.
A szkeleton első versenyzői természetesen amatőrök voltak, az 1948-as olimpiai bajnok Nino Bibbia például civilben zöldség-gyümölcs kereskedéssel foglalkozott St. Moritzban. A maiak sem igazán profik, de azért jobbak a lehetőségeik, például világszerte összesen már húsz pályán tudnak gyakorolni.
Idén Szocsiban a hölgyek között a brit Elizabeth Yarnold nyerte az aranyérmet, négy éve, Vancouverben pedig honfitársa, Amy Williams volt a leggyorsabb. A férfiaknál nem a britek domináltak, az orosz Alekszandr Tretyjakov győzött a lett Martins Dukurs előtt, utóbbi négy éve, Vancouverben ugyancsak ezüstérmet nyert, éppen Tretyjakovot megelőzve. A bátyja, Tomass Dukurs is az élmezőnyben végzett, negyedik lett.
