– Szinte alig játszanak kétkezes ütésekkel, mint ön. Hogyan jött ez a stílus?
– Az apukám ebben hitt, valami olyasmit akart kitalálni, ami nem konvencionális. Egyébként mindenkinek megvan a maga stílusa, Nadal vagy Federer ütéseit sem lehet utánozni, a női élmezőnyből csak Bartoli játszott szintén kétkezesen, mint én.
– Mivel foglalkozik manapság?
– Könyveket írok, bemutatókra járok, szeretek még mindig teniszezni és gyerekekkel foglalkozom, emellett fotózgatok, nem embereket, hanem inkább virágokat és növényeket.
– Melyik a kedvenc Grand Slam-tornája?
– Mindegyiket szerettem, attól függetlenül, hogy passzoltak-e a stílusomhoz vagy sem. Nekem a salak feküdt a legjobban, tehát a Roland Garros, mert ott nem olyan laposan csúszott a labda, mint a füvön. Egyébként meg úgy voltam ezekkel a tornákkal, hogy sorsolásfüggően álltam hozzájuk, ha például Serena Williamsszel kellett negyeddöntőznöm, az például nem nagyon tetszett.
– Mit gondol, hasznosak az ilyen jellegű rendezvények, mint például a magyar tenisz napja?
– Mindenképpen, az egész világon rendeznek hasonlókat. Az ilyesmi kiváló eszköz ennek a nagyszerű sportágnak a még népszerűbbé, populárisabbá tételére.
