Anthony Radev üzletemberként foglalkozik a labdarúgással, s ebbéli minőségében realista diagnózist állított fel: „Hogy üzlet-e a futball, Magyarországon és a nagyvilágban? De mi az üzlet definíciója, a megtérülés? Nos, én még olyan tisztességes tőkéssel nem találkoztam, aki úgy szállt volna ki az általa birtokolt futballklubból, hogy profitot könyvelt el. A foci úgy üzlet, hogy – nem üzlet. A futball profitja a társadalmi hatása, s a sikerek által megerősödő márkanév, a brand.”
Az elnökségi tag gyorsan áttért a magyar NB I értékelésére, már ami az üzletet illeti. „Magyarországon egy átlagos NB I-es klub másfél millió eurós költségvetéssel, évi 450 millió forintból gazdálkodik. A környező országokban ennek az összegnek a háromszorosából. Fokozatosan el kell érnünk az általuk befektetett összeg nagyságát, mert csak így lehetünk klubszinten versenyképesek. Persze ahhoz, hogy komolyabb tőkék mozduljanak meg, a futballpályán előállított terméknek, magának a játéknak színvonalasnak kell lennie.”
Radev szerint a gond az utánpótlás-nevelésünk gyengesége. A német futball óriási pofont kapott az 1998-as vb-n a Horvátországtól elszenvedett 3-0-s vereség képében. A szövetség erre rendeletileg előírta, hogy az élvonalbeli klubok költségvetésük meghatározott hányadát kötelesek utánpótlás-nevelésre fordítani. És a 2006-os vb óta hemzsegnek a jobbnál jobb fiatal labdarúgók a Bundesligában, a német válogatott a 2014-es világbajnokság egyik favoritja.
A teljes cikket a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
