– Mennyire érzi úgy, hogy az ön, az önök generációjának kell kihúzni a magyar futball szekerét a gödörből?
– Előnyünkre válik, hogy válogatott játékosok voltunk, külföldi tapasztalatot is szereztünk, s mivel nem vagyunk olyan öregek, talán még emlékeznek ránk a gyerekek, így más lesz a hozzáállásuk ahhoz, amit mondunk nekik. De természetesen még sokat kell gyakorolnunk, tanulnunk, fejlődnünk. Azt már látom, hogy rengeteg szervezőmunka áll egyetlen edzés mögött, nem csak úgy hasra ütünk, aztán majd lesz valami.
– Soroksáron már edzői szemmel is nézi a foglalkozásokat, illetve a pályán történteket?
– Próbálom megfigyelni, mit csinálnék hasonlóan vagy másképpen, de azért még alapvetően futballista vagyok. Jelenleg öt ponttal vezetjük az NB III. Duna csoportját, úgy néz ki, feljutunk az NB II.-be. A nyárig biztosan folytatom a játékot, addig szól a szerződésem, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Ilyen dolog ez, nagyon nehéz abbahagyni...















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!