A relatív sikertelenséget magyarázza az a tény, hogy Wenger szigorú költségvetéssel dolgozik. Az utóbbi tíz évben csak három PL-klub költött kevesebbet – nettóban – a nyári átigazolási szakaszban: a Newcastle, a Crystal Palace és Everton have spent less. Az Arsenal nettó évi költése (az eladott játékosokért kapott és a megvásárolt labdarúgókért kifizetett pénzek egyenlege) 1,6 millió font. A Chelsea-é 52,5 millió, a Manchester Cityé 46,1 millió, a Manchester Unitedé 18,6 millió...
„Elérkezett az újabb trófeáknak az ideje – jelentette ki a szezon előtt Wenger. – Az elmúlt tíz év az erőgyűjtés korszaka volt, most már győznünk is kellene.” Ami azt illeti, a csapat ott van a tűz közelében, négy ponttal az éllovas Chelsea mögött, de egy elmaradt meccsel. Ha szombaton sikerül győzni a Stamford Bridge-en, akkor tovább nőnek az esélyek, hogy tíz év elteltében meglegyen az újabb PL-diadal.
José Mourinhót még soha, senkinek sem sem sikerült legyőznie a Stamford Bridge-en bajnoki meccsén. – Miért pont Wengernek sikerülne, és miért pont most? Ez bizony 75 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat... ...minimum. – Egy olyan menedzser csapatát kellene megvernie az Arsenalnak a felzárkózáshoz, aki nemrég kijelentette: „Wenger specialista. A kudarc specialistája.”
Ebben az idényben a Chelsea a mezőny egyetlen veretlen csapata – hazai pályán. Tizenhárom győzelem és két döntetlen a Kékek mérlege – imponáló. Nem beszélve arról, hogy a két csapat utóbbi négy összecsapásából kettőt megnyertek, kettőt döntetlenre adtak.
Milyen érdekes, hogy Wenger ötszázadik meccse az Arsenal kispadján szintén a Stamford Bridge-en volt, és akkor Mourinho Chelsea-je 1-0-ra legyőzte az Ágyúsokat.
