Női kézilabdában számos, felül-, azaz alulmúlhatatlannak hitt traumát szenvedtünk már el. A 2003-as zágrábi világbajnokság aranycsatáját hét-, a 2000-es sydneyi olimpia döntőjét hatgólos előnyről veszítette el válogatottunk – utóbbit nem mellékesen a dánokkal szemben, és szombaton is az Esbjerg jelentette a végzetet.
Pontosabban a Fehérvár KC öngyilkos hajrája. Azt előre tudni lehetett, hogy az egy héttel korábban, északon elért 25-24-es siker legfeljebb kedvező kiindulási alap, de semmi több. Ez a visszavágón be is igazolódott, a vendégek többször is három góllal elléptek, a magyarok pedig szilajul kapaszkodtak. Sőt, a meccs döntőnek hitt szakaszában 20-23-ról 24-23-ra fordítottak, és 45 másodperccel a duda előtt 26-25-re vezettek. Az északiak ekkor időt kértek, majd ziccert hibáztak; úgy nézett ki, ezzel végük, hiszen 40 másodperc alatt két gólt kellett volna lőniük, miközben a mieink hozták a labdát.
Ha csak az e szinten minimálisan kötelező koncentrációval és rációval megtartják azt, finalisták. Ám kétszer is lövéssel, góllal akarták befejezni az akcióikat, ezzel őrült, felesleges és jóvátehetetlen kockázatot vállaltak. A dánok ugyanis két gyors kontrából is betaláltak, a másodiknál Seest Jensen háborítatlanul vehette át az indítást a magyar hatoson, és az utolsó másodpercben szentesítette együttese 27-26-os győzelmét.
Ami 51-51-es összesítéssel, több idegenben lőtt góllal továbbjutást ért a dánoknak, és minden idők talán legérthetetlenebb kudarcát a fehérváriaknak. Akiknek amúgy ugyancsak dán az edzőjük. A szezon végén hazatérő Pal Oldrup Jensen kezébe temette arcát, hitetlenkedve csóválta a fejét, majd némileg összeszedve magát kijelentette: ilyesmit még életében nem látott. Aztán annyit még kipréselt magától: „Kétszer is lövéssel próbálkoztunk, egyszer sem szabadott volna, ez két súlyos hiba volt.”
Sőt, annál is több, bűn. Mert ez az esély már nem tér vissza soha. Legfeljebb a fehérváriak és a magyar kézilabdahívek leggyötrőbb rémálmaiban.
origo.hu
Napi balfék: Nem jó, Petike, pedig mennyit gyakoroltunk együtt!
