Vasárnap befejeződött a vízilabda Európa-bajnokság, ha esetleg elfelejtettük volna ezt a nyilvánvaló tényt, a Margitsziget bejáratánál a sárga labdába bújtatott naptár figyelmeztet rá: a digitális kijelző nullája – bizony, már csak ennyi nap van hátra a tornából.
Fotó: Ch. Gáll
Már a villamoson összeakadtam egy éltes házaspárral, mind a hölgy, mind az úr nemzeti színűre pingált arccal, zászlóba burkolózva, mindennap kint voltak, amikor a magyarok játszottak, természetesen a döntőt sem hagyhatják ki.
Pár lépéssel a sorompó után – ahová elvileg, ismétlem: elvileg – géperejű jármű nem teheti be a „lábát”, félkarú koldus ül egy fának támasztva a hátát, egyetlen kezében papírpohár. Beleejtem a nálam lévő összes aprót, mire elkezd mesélni. „Amúgy a Moszkva tér – én már csak így hívom – a munkahelyem, de tegnap áttelepültem ide, hátha jobban megy majd az üzlet. Szombaton összejött 1500-2000 forint, időarányosan most is itt tartok.” Amikor elköszönök tőle, még utánam kiált: „Remélem, ma is győzünk!”
Mindnyájan ezt reméljük, ahogy közeledek az uszoda bejáratához, öten is megállítanak „Jegyet veszek!” felkiáltással, egyelőre még nekem sincs, remélem, odabent vár rám a sajtóakkreditáció. A jegypénztárak a döntőre már ki sem nyitottak, természetesen minden jegy elkelt. Közben még rám köszön Fábián László, a MOB sportigazgatója és Dala Tamás, a Nemzeti Sportuszodák igazgatója, ha úgy tetszik, a házigazdánk is, akikkel a Hajós Alfréd uszoda bejáratánál futok össze. Odabent – miután megvan a „zsuga” – az első ismerős Ratko Rudics négyszeres olimpiai bajnok edzőlegenda – 1984, 1988 Jugoszlávia, 1992 Olaszország, 2012 Horvátország –, aztán már a bőség zavara dől ránk: emitt Faragó Tamás, amott Kárpáti György, nem győzzük kapkodni a fejünket, az egy főre eső olimpiai bajnokok száma a kettőhöz közelít.
Természetesen felbukkan Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke is, szóval teljes a sztárparádé.
Időközben megkezdődik a bronzmérkőzés, az Olaszország–Montenegró összecsapás.
Mellettem a La Gazzetta dello Sport újságírója átszellemült arccal, behunyt szemmel énekli az olasz himnuszt, „Fratelli d’Italia ”, érdekes, ilyesmit magyar kollégától ritkán látok, magamat is beleértve
Közben két góllal elmennek a montenegróiak, félidőben 6–6 az állás, 8–8 után vezetnek először az olaszok, 9–9 után két góllal megugranak, Giorgetti, a mezőny legjobbja ötméteresével, már nem is változik az eredmény, megvan az olaszok bronzérme.
A vegyes zónában Alessandro Campagna, az olasz válogatott vezetőedzője csuromvizesen nyilatkozik, úgy látszik, számukra a bronzérem nem vigaszdíj, lubickoltak egy jót ruhástól a mérkőzés után. „Hatalmas szívvel és még nagyobb karakterrel, erős jellemmel vízilabdáztak a fiúk, óriási kielégülést jelent számunkra a bronzérem” – mondja Campagna, ezzel erősen felértékelve, jobban mondva a helyére téve a „kisdöntőt”. Még mondja valaki, hogy két csalódott csapat csatája a mindenkori bronzmeccs
31. VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, FÉRFIAK, A HARMADIK HELYÉRT:
OLASZORSZÁG–MONTENEGRÓ 11–9 (1–3, 5–3, 2–2, 3–1)
Góllövők: Giorgetti 4, Figlioli 3, Aicardi 3, Figari 1, ill. Janovics 3, Ivovics 2, Brguljan, Petrovics, Misics, Klikovac
Lassan besötétedik, amikor elkezdik a döntő résztvevőinek bemutatását. Magyarország 18., Szerbia 15. Eb-döntőjére készülődik (beleszámítva Jugoszláviát és Szerbia-Montenegrót is), a mieink az aranyak tekintetében sokkal jobban állnak (12), mint déli szomszédaink (5). Ugyanakkor mi legutóbb 1999-ben, 15 éve nyertünk Eb-t, a szerbek pedig tavalyelőtt, azaz ők voltak a címvédők. A csoportban már találkozott a két válogatott, július 17-én 8–6-ra Magyarország győzött.
Amikor felsorakozik a két csapat – a mieink piros fürdőköpenyben –, tombolni kezd a lelátó.
A szerbeké a labda ráúszásnál, de Nagy Viktor véd, a mi támadásunk is sikertelen. Újabb jó magyar védekezés, megkapjuk az első emberelőnyt, de Szivós lövése levágódik a blokkról. Ideges a két csapat, Prlainovics pattintott lövése fölé száll. Újabb előnyt kapunk, most Varga Dániel lövése rossz, odaát Radjen bombáját védi Nagy. Az első szerb előnyt Radjen értékesíti szép húzással. (0–1). A következő szerb fór kimarad, de aztán Prlainovics akciógólt lő (0–2). Vámos szerzi szabaddobásból az első gólunkat, balkezes ostorcsapás (1–2). Erre Dejan Szavics, a szerbek edzője azonnal időt kér. Meg is van az eredménye, Dusko Pijetlovics beveri a fórt (1–3). Hárai húzása elhal a vízen, ez a negyed vége.
A második ráúszás is a szerbeké, megkapják a fórt, a szokásos figura végén ezúttal Alekszics húzza be (1–4). Baj van Aztán még nagyobb, Gocics akciógólt lő (1–5). És Mandics is (1–6). Benedek Tibor szövetségi kapitány lecseréli Nagy Viktort, beküldi az első magyar–szerb hősét, Decker Attilát, aki rögtön védéssel mutatkozik be, de hiába, elöl semmi sem sikerül. Végre Vámos belövi az előnyt (2–6). Másfél negyed alatt egyetlen gólra voltunk képesek Újabb szerb fór, újabb Decker-bravúr! De Csuk belövi az előnyt (2–7). És ez a félidő végeredménye.
Szivós góljával 3–7, és végre van kapusunk! De Mandics bevágja, amikor már lejárt a fórjuk (3–8). Nem megy, újabb kimaradt előny, de Randjelovicsot végleg cserével kiküldik, és Erdélyi belövi a fórt (4–8). De Gocics is (4–9). Varga Dániel szemtelen gólja visszahoz egy kis reményt (5–9), főleg, hogy öccse is betalál 6 másodperccel a harmadik negyed vége előtt (6–9).
Filipovics, az „arany bal kéz” előnyből lő gólt, a 6–10 már nagyon sok Hát még a 6–11, és megint Filipovics. Kicsit kínos a különbség. A szerbek bedobták a tizenkettediket is, így Vámos harmadik gólja csak a szépítéshez volt elég. Emlékeztet a meccs a dubaji világligadöntőre, ahol 10–6-ra kaptunk ki a szerbektől.
A torna legjobb játékosának Varga Dénest választották, a gólkirály a spanyol Espanyol.
31. VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, FÉRFIAK, AZ ELSŐ HELYÉRT:
SZERBIA–MAGYARORSZÁG 12–7 (3–1, 4–1, 2–4, 3–1)
Góllövők: Vámos 3, Szivós, Erdélyi, Varga Dániel, Varga Dénes, ill. Gocics 3, Mandics, Filipovics 2-2, Radjen, Prlainovics, D. Pietlovics, Alekszics, Csuk 1-1.
