Talán csak a Bundesligában képzelhető el, hogy a tizedik helyezett saját csarnokában minimum megszorongatja, de akár le is győzheti az elsőt. Illetve a franciáknál és – a gazdasági válság előtti időkben – a spanyoloknál mutatkozott erre némi esély. Ezért az otthonában egyeduralkodó magyar, horvát, orosz vagy akár dán bajnokkal is többször megesett a nemzetközi porondon, hogy amikor azt hitte, már rég megnyerte az aktuális meccsét, rögvest el is veszítette.
E helyzeti hátrányt kiküszöbölendő és az éles mérkőzések számát növelendő hozták létre több sportágban is az országok feletti, regionális pontvadászatokat, férfikézilabdában például a SEHA-ligát. Az idea 2010-es kipattanásakor máris kiérdemelte a „mission impossible” minősítést, ám a délszlávoknak, különösen a sportban, ismeretlen a lehetetlen küldetés fogalma. Így klubjaik a szlovákiai, eperjesi Tatrannal kiegészülve egész sikeresen végigjátszották az első, 2011–12-es szezont. A zágrábi Final Fournak kellett volna megkoronáznia az idényt, ám apróbb hibaként a hazaiaknak csupán bronz jutott, és a Vardar–Metalurg macedón házi döntőn az aréna kongott az ürességtől.
A második négyes döntőnek 2013 tavaszán ezért már Szkopje adott otthont, ám ekkor a Croatia Zagreb diadalmaskodott, majd idén áprilisban Újvidéken ismét a Vardar. Mert közben az egyszer kiugrott szerbek visszatértek, és a fehéroroszok is csatlakoztak, idén pedig, engedve az évek óta tartó csábításnak, a Veszprém is igent mondott. Sőt, elsőre a szegediek is, ám mivel szinte a szerződés aláírása előtti pillanatban közölték velük, hogy be kellene fizetni százezer euró – több mint 30 millió forint – nevezési díjat, úgy döntöttek, akkor kösz, nem.
Az NB I számára ez kifejezetten üdvös elhatározás, hiszen így fest az első forduló párosítása: Orosháza–Balmazújváros, Szeged–Cegléd, Csurgó–Komló, Tatabánya–Mezőkövesd, PLER–Balatonfüred. Nos, képzeljük el ezt még Szeged nélkül is! Az alsóházi csapatoknak és közönségüknek így is elvész az esztendő várva várt ünnepnapja, amikor a Veszprémet fogadhatták saját, szerény hajlékukban, bár Nagy Lászlóék a felsőházi rájátszásra visszatérnek. Méghozzá az alapszakasz első öt helyezettje mellé, hatodikként, és mert oda-visszavágós körmérkőzéses rájátszással folytatják, teljesen azonos, tehát senki igazságérzetét nem sértő rajtpozícióban.
Kérdés, mit nyer a bolton a Veszprém. Nyilván úgy gondolja, húsz komoly mérkőzést. Ez annyiban igaz, hogy a tízes mezőnyben – ellenfél a Vardar és a Metalurg Szkopje (macedónok), a Croatia Zagreb és a Nexe (horvátok), a Breszt (fehérorosz), a Tatran Eperjes (szlovák), a Vojvodina és a Radnicki (szerbek), valamint az RK Borac (bosnyák) – mindenki mindenkivel oda-vissza játszik, majd áprilisban következik a Final Four. Csakhogy ha valamit, akkor tétet szimulálni képtelenség, és nem biztos, hogy a játékosoknak a BL-negyed- és elődöntőhöz mérhető lesz egy-egy eperjesi vagy breszti kiruccanás.
Ha szakmai kételyek esetleg adódnának is, a versenysorozat – amelynek magyar mérkőzéseit a Pro4 közvetíti – szilárd anyagi alapokon nyugszik. Ennek igazolására elegendő a viadal nevét, azaz névadó szponzorát említeni: SEHA Gazprom Déli Áramlat Liga.
