Ettől persze még nem olvasott fel lelkesítőként az öltözőben Ady-verset, mint egyik elődje, Gallowich Tibor, és sem a csapat összeállításánál, sem pillanatnyi játékhelyzetekhez alkalmazkodva nem húzott olyan meghökkentőket, mint mondjuk Verebes József. Aki ezt várta, remélte tőle, az hírből sem ismerte. Mert Pintér Attila nagyon is kalkulálható. Nem lévén zseni, nem a rögtönzések híve, hanem a tervezhetőségé. Ezért is jelentette be már első sajtótájékoztatóján, hogy rendszeres és alapos kapcsolatot építene ki a klubokkal és a kollégákkal, valamint ismétlődő válogatott-összetartásokon ismertetné meg kiszemeltjeit a nemzeti csapat követelményrendszerével, a taktikai feladatokkal. Az első edzőtábort már január 6-án megtartotta, aztán 13-ára és 20-ára is összehívta a keretét, február elejére pedig törökországi edzőtáborozást szervezett. Senki sem figyelmeztette, hogy ez tévút, sokkal inkább biztatták. Egészen addig, amíg már az első közös két napot követően a magyar labdarúgásban elévülhetetlen érdemeket még nem szerzett Szivics Tomiszlav, a Diósgyőr trénere ilyesmiket nem mondott: „Valaki magyarázza el nekem, mire volt jó edzést vezényelni nagyjából egy hónapja pihenő játékosoknak válogatottmelegítőben! [ ] Megdöbbentett, amit a televízióban láttam. [ ] Mi értelme volt így meghajtani ezeket a pihenőből visszatérő játékosokat? [ ] Nem beleszólva a kapitány munkájába, megmagyarázhatatlan ez a kemény kezdés.[ ] Ha majd jön egy fontos bajnoki, és nekem idetelefonál valaki a szövetségből, hogy Pintér úr vinné teszttréningre a fiaimat, hát azt mondom: nem.”
Mondhatott, amit akart, húsba vágó következmények nélkül. Szivics ma is a DVTK megbecsült trénere, talán már maga sem emlékszik rá, hogy januárban ő ütötte az első rést a kapitány rendszerén, fedezékén. Pintér nagyjából ekkortól, amint nálunk megszokott, egy szakasz „katonával” az első lövészárokban harcolt. Az összetartások, konzultációk esetlegessé váltak, a válogatott fent idézett követelményrendszere a taktikai feladatokkal együtt Pintér tarsolyában maradt. Ennek jeleként a csapat vasárnap, az északírek ellen abszolút felkészületlennek tűnt az „egygólos előny őrzése emberhátrányban” típusú váratlan helyzetre, bár ez nyilván kissé túlzott összefüggés. Az azonban nem az, hogy a tétmérkőzések megkezdésére a több forrásból is meggyengített szövetségi kapitány olyan robothoz vált hasonlatossá, amelyben kezd lemerülni az elem, és ezt a játékosok is bizonyára észlelték. A pályáról érkező gesztusok, testbeszédek ezt pontosan tükrözték.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!