Visszatérve az Eb-hez, a norvégoknak már a jövő miatt sincs miért izgulniuk, hiszen kijutottak a 2015-ös vb-re és az olimpiára is. A spanyolok feletti 28-25-tel a 11. kontinensviadalon 6. aranyukat nyerték, ha e mellé odahelyezzük három ezüstjüket és egy bronzukat, az kereken tíz medál, csak 2000-ben távoztak ér(d)emtelenül. Mesterük, az egyébként izlandi származású Thorir Hergeirsson mégis olyan ihletett hangulatban nyilatkozott, mintha most állhatna először Eb-dobogón: „Volt egy közös álmunk, amit megvalósítottunk. Az Európa-bajnokság a legkeményebb verseny, mert a legjobb csapatokat vonultatja fel, itt soha nem könnyű nyerni.”
Nem bizony, a norvégok mellett a dánoknak sikerült háromszor, valamint a montenegróiaknak és nekünk, magyaroknak egyszer-egyszer. Ez utóbbi alkalommal, 2000-ben, Bukarestben tehát átélhették játékosaink azt, amit vasárnap késő este, a modernségében és mozgalmasságában is meghitt eredményhirdetés után Sanne Solberg balszélső így öntött szavakba: „Most mi vagyunk a világ legboldogabb lányai.”
