Norvégia hatodszor vagy Spanyolország először? Így szólt a finálé alapkérdése, amelyre egyértelmű választ előzetesen nem adhattunk. Ma már nem jelent különösebb támpontot, hogy a 2008-as kontinenstorna döntőjének ugyanez volt a párosítása, és akkor 34–21-es északi tarolást regisztráltunk. Az sem mérvadó, hogy az itteni előcsatározásokon ki hogyan szerepelt, hisz a spanyolok például a dánok, tehát a norvéghoz hasonló stílus ellen nyújtották legjobbjukat. Ezúttal, mint akkor, ismét két, gyökeresen eltérő kézilabda-kultúra találkozott egymással, még azt is mondhatjuk, hogy két szélvészgyors, de eme erényét is különféleképpen kamatoztató csapat.
Az első húsz percben a ferencvárosi Nerea Pena fémjelezte ibériaiak parádéztak, 10–5-re elhúztak. A norvégok azonban arcrándítás nélkül, üzemszerűen felzárkóztak, fordulás után egyenlítettek, majd különösebb vita nélkül 28–25-re nyertek. Linn-Kristin Riegelhuth tíz kísérletéből tíz gólt szerzett, a második 30 percben ez az arány nyolcból nyolc. Csapatának pedig tizenegyből hat, mert Norvégia a 11. Európa-bajnokságon hatodik aranyérmét söpörte be, ezzel máris kijutott a jövő évi vb-re és a riói olimpiára.
A harmadik helyért Svédország annak dacára verte 25–23-ra Montenegrót, hogy egyik kulcsemberét, Torstensont már a 12. percben piros lappal büntették a francia játékvezetők. Akik ezután igyekeztek kompenzálni e „vétküket”, háromgólos hátrányból visszahozták az északiakat, ők ezt köszönték, és a második félidőt és a meccset már önerőből megnyerték.
A két évvel ezelőtt címvédő Montenegró így negyedikként zárt, és utólag még szerencsének tarthatjuk, hogy a középdöntőben a spanyolok legyűrték a dánokat, különben skandináv felségterület lenne a komplett Eb-dobogó. Az all star csapat így is majdnem az, hiszen a spanyol jobbszélső, Carmen Martin és a román balátlövő, Cristina Neagu mellett norvég a kapus Silje Solberg, a jobbátlövő Nora Mörk, a beálló Heidi Löke, dán az irányító Kristina Kristiansen és a balszélső Maria Fisker, sőt svéd a legjobb védő, Sabina Jacobsen, valamint az EB MVP-je, azaz legértékesebb játékosa, Isabelle Gulldén.
E listán éppen annyi magyar válogatott kerettagot fedeztünk fel, mint a bronzmeccsen és a döntő során a lelátón. Azt persze nem merném állítani, hogy ott sem voltak a mieink, hiszen komoly sportember, akinek nem csupán pénzkereseti forrása, hanem szenvedélye, életformája a kézilabda, bizonyára érdeklődik a hazájában neki, érte is rendezett viadal két legrangosabb mérkőzése iránt. Ezért inkább azt hiszem, a lányok úgy gondolták, a hatodik hely után nem mozognak látványosan, kötelékben, nem tartanak igényt előjogokra, hanem szerényen meghúzódtak a szurkolók, ismerősök, barátok között.
