Mint minden egyéni sportágban, sífutásban is az olimpiai és a világbajnoki cím a legnagyobb dicsőség, e sikerekkel szinte egyenértékű, ha valaki a Tour de Ski sorozat utolsó állomásán elsőként ér célba az Alpe Cermis megmászása után. (A síugrók négysáncversenyének van hasonló, talán még nagyobb presztízse.)
Elegendő nemcsak napjaink, hanem valószínűleg minden idők legnagyobb sífutónőjére gondolni. A norvég Marit Björgen hatszoros olimpiai és tizenkétszeres világbajnok, de a Tour de Skit idén először tudta megnyerni. Nem is titkolta az idény előtt, hogy ez a legfőbb célja, mert e diadal nélkül nem lehet teljes a pályafutása. Rögtön az első nekifutásra, 2007-ben második lett (miként 2012-ben is), ám a négyszeres győztes Justyna Kowalczykkal többnyire nem bírt, előfordult, hogy el sem indult, vagy éppen menet közben (mint tavaly) feladta a viadalt.
Idén biztosra ment, hiszen ez előző hat szakaszon több mint kétperces előnyt gyűjtött össze, ami kitartott a rettegett kaptatón.
A férfiaknál honfitársa, Petter Northug idén sem tudta begyűjteni a becses trófeát. Northug is nyert már vb-t (kilencszer) és olimpiát (kétszer) is, de a Tour de Skin mindig akadt jobb nála. Pedig a veterán Giorgio di Centa mellett ő az egyetlen a mezőnyben, aki az eddigi kilenc kiírást egyaránt végigcsinálta. Idén negyedszerre lett második...
A szakemberek szerint egyperces előnyre lenne szüksége ahhoz, hogy ne érjék utol a helyenként 29 százalékos lejtésű kaptatón, ám a rajtnál csupán 3 másodperccel mögötte lódult neki a távnak a címvédő Martin Johnsrud Sundby.
Nem is borult a papírforma, Sundby már a hegy lábánál ellépett honfitársától, s több mint félperces előnnyel ért fel elsőként, ahol aztán elterült, úgy kihajtotta magát – miként a szokásoknak megfelelően szinte mindenki. Northug sem tűnt csalódottnak a második hellyel, azt is sikerként élte meg, hogy maga mögött tudta tartani az orosz Bjelovot és a svéd Halfvarssont.
