– Kenderesi Istvánnal, azaz „Kenőccsel”, az elmaradhatatlan cimborával, a Vasas egykori kapusával volt a Groupama Arénában, amikor összefutottunk a magyar–horvát szünetében. Tetszett?
– Nagyon, bár előzőleg egy lyukas garast sem adtam volna a győzelmünkért, amikor a haverokkal – Puskás Lajossal, Müller Sanyival, Kenőccsel, Pipivel, vagyis Tóth Bálinttal – latolgattuk az esélyeket, csak abban különbözött a véleményünk, hogy négy vagy öt góllal kapunk ki. Aztán elkezdődött a meccs, és kiderült, Modricék nem látnak a nagy arcuktól. Azt ugye tudja, hogyha a Real Madridban ilyen öntelten focizik, tíz perc után lekapja az edző? Na mindegy, amikor átvettük a vezetést, megpróbáltak erőlködni, de persze akkor már nem ment.
– Kinek a játéka nyűgözte le a mieinktől?
– Szoboszlai Dominiké. Összesen két meccset játszott a Salzburg felnőttcsapatában, ahhoz képest hibátlanul hozta le a mérkőzést. Róla még sokat hallunk.

Fotó: Teknős Miklós
– És Dzsudzsák?
– Le a kalappal. Adott két gólpasszt, a vége felé pedig volt egy hatalmas futása, amikor az egész pályán keresztül üldözte a labdát félkörben, pedig pontosan tudta, hogy nem fogja tudni utolérni. Én láttam, hogy kamu az egész, de futott, és azt is tudta, hogy meg fogják tapsolni az erőfeszítéséért. Meg is tapsolták. Vérprofi.
– Ön is az volt, annak ellenére, hogy…
– …annak ellenére, hogy a két végén égettem a gyertyát. De a foci és az edzés szent dolog volt. 1971-ben disszidáltam, húszévesen. Liége-ben vendégszerepeltünk az utánpótlás-válogatottal, Lévai Pista szobájában zsugáztunk Bálint Lacival, Tóth Andrissal, amikor bejött a szobába Szepessy Laci, aki pár héttel korábban lépett le Belgiumba. „Mi lenne, ha én is kinn maradnék?” – tettem fel a költői kérdést. Majd azzal a lendülettel visszamentem a szobámba – Tóth Bálint már aludt, akár a bunda –, felvettem egy rendes nadrágot, egy inget, s ahogy voltam, ötven dollárral a zsebemben kisétáltam a szállodából. Eleinte Essenben próbálkoztam a Rot-Weissnél, tudtam, hogy valami rendkívülit kell mutatnom, ezért naponta több órán át gyakoroltam a fejelést. Felfüggesztettem a labdát egy madzagon az „akasztófára”, s miközben egyre feljebb húztam, megpróbáltam belefejelni. Meglett az eredménye, Európában senki sem fejelt nálam jobban.