Vad romantikára vágyik a lelke

Több mint tíz évet töltött eddig a világ élvonalában, igaz, lemaradt a riói olimpiáról, amit azóta is értetlenkedve fogadnak öttusaberkekben. Kasza Róbert határozott céllal vágott neki az idei évnek, a szeptemberi budapesti világbajnokságon nagyot akar alkotni, s a tervei szerint jövőre Tokióban tenné fel a koronát a pályafutására.

A KSI versenyzője felül akarja szárnyalni a londoni teljesítményét Fotó: MTI/Beliczay László

– Az öttusáról eddig hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy az érett emberek sportja. A 19 éves egyiptomi Ahmed El-Gendy mintha rácáfolna erre, döbbenetesen teljesít az idén. Ez unikum a sportágban?

– Nem, Balogh Gábor 22 évesen nyert vb-t, Marosi Ádám szintén fiatalon robbant be az élmezőnybe. Az orosz Karjakin még juniorkorúként nyert felnőtt-vb-t 2010-ben, igaz, azóta nem láttunk tőle komolyabb eredményt, mert kiismerte a mezőny. A kérdésre visszatérve, vannak fiatalok, akik a pályafutásuk elején kimagasló eredményeket érnek el.

– Mi annak a magyarázata, hogy az öttusa reformja során az úszást ennyire eljelentéktelenítették?

– Ezt a nemzetközi szövetség elnökétől, Klaus Schormann úrtól kellene megkérdezni. Én nem értek egyet a reformmal. Jelenleg az a cél, hogy sűrűbb, izgalmasabb legyen a befutó. Szinte mindegy, ki hogyan úszik, nem lehet akkor előnyre szert tenni egy jó úszással, mint korábban.

– Ha már a reformok: Athén bajnoka, Vörös Zsuzsanna annyira ódzkodott a kombinált szám bevezetésétől, hogy majdnem abba is hagyta a pályafutását.

– Én még fiatal, 23-24 éves voltam, amikor először komolyabban megváltoztatták az öttusa szabályait. Nem voltam a rendszer kárvallottja, világkupadöntőket nyertem, de összességében nagy volt a rizikó a rengeteg bizonytalanság miatt.

– Utólag kijelenthető, hogy a kombinált számnak köszönhette a sportág, hogy maradhatott az olimpia műsorán?

– Ez lehet, de gondoljon bele: ha holnap valaki kitalálná, hogy cirill betűkkel írjanak újságot Magyarországon, akkor az sokakat érzékenyen érintene. sokan így voltak a szabályváltoztatásokkal.

– Nem volt mindig a szerencse kegyeltje. Könnyen túltette magát azon, hogy lemaradt a 2016-os riói olimpiáról?

– Óriási dacot váltott ki belőlem, és ennek köszönhetően a 2017-es szezonban az összes világversenyen dobogóra állhattam, és győztem az országos bajnokságon. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha kijutok az olimpiára, és pontszerző, mondjuk a hatodik helyen végzek Rióban, akkor abbahagyom a versenysportot. Szerintem jóllaktam volna a sikertől. Visszatérve a Rio után történtekre: remélem, hogy ez a dac végigkíséri a következő évet, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet. Bevallom, 33 évesen már nem mindig esik jól az edzés. Más ez, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt.

A KSI versenyzője még ma is libabőrös lesz, amikor Balczó futását látja a régi felvételeken
Fotó: MTI/Beliczay László

– A kora miatt?

– Nem biztos. Gyerekkorom óta nagyon tudatosan és határozottan edzek, én soha sem linkeskedtem. De mindig azt láttam, hogy a nálam jóval tehetségesebbek elsumákolták a felkészülést, kihagytak egy-egy versenyt, ezzel megúszták a sérüléseket. Miközben én folyamatosan próbáltam magam a csúcson tartani, keményen edzettem, és utólag megfejtettem, hogy a sérülések valószínűleg ezért történtek.

– Ha jövőre 34 évesen összejön a tokiói olimpiai szereplés, akkor befejezi a pályafutását?

– Ha jó eredményt érek el, akkor talán.

– És ha szeptemberben Budapesten remekül szerepel, akkor kitarthat a lendület Tokióig?

– Ebben biztos vagyok. Még nem számolok Tokióval, egyelőre a hazai vb jár a fejemben, mert azon tényleg sok múlhat. Egy jó szereplés után vad romantika költözne a lelkembe, és ismerem magam, szárnyalok az edzésen. Ha teszem azt, nem sikerül ez az év, akkor sokkal nehezebb lesz rászánnom magam a folytatásra. Akkor csak a dac marad, de sokkal jobban szeretem azt, amikor az eredmény tüze táplál.

– A kairói vb-n 2017-ben ezüstérmet szerzett. Ez az eddigi csúcs?

– Igen, a kairói ezüstöt tekintem pályafutásom csúcspontjának. Meg akartam mutatni, hogy van még bennem, nem akartam lesajnált fószerként abbahagyni. Most úgy érzem, meghatározó személyisége vagyok az öttusa­sportnak, és nyilván így is szeretném abbahagyni.

– Ha Martinek János szövetségi kapitány most állítaná össze a csapatot, hogyan döntene?

– Nehéz dolga lenne, mert van egy-két nagyon fiatal, és vagyunk páran az öregebb, tapasztalt versenyzők közül. A világkupaszezon eredményei után okosabbak leszünk. Vagyunk néhányan, akik szeretnék megnehezíteni a kapitány dolgát.

– Milyen érzések kavarogtak önben az elmúlt héten, amikor Klaus Schormann elnök úr jelenlétében a Magyar Öttusa-szövetség az ön eredményeivel (is) reklámozta a szeptemberben esedékes budapesti világbajnokságot?

– Meghatódtam. De még ennél is felemelőbb volt, amikor levetítettek egy rövidfilmet a korábban Budapesten rendezett világbajnokságokról… Már ezerszer láttam, ahogy Balczó Bandi bácsi fut, Balogh Gabi és Maracskó a célba ér, de még mindig lúdbőrözök, amikor levetítik a régi felvételeket. Ők, a nagy bajnokok inspiráltak engem.