„Már egy négygólos cumival is kiegyeznék!” Mindezt nem a futottak még mezőnyébe tartozó női labdarúgó-válogatottunk szakvezetője jelentette ki a brazilok vagy a németek, esetleg az amerikaiak elleni összecsapás előtt, hanem női pólósaink szövetségi kapitánya, a világliga-szuperdöntő nyitánya, az Egyesült Államok elleni meccs előestéjén. És mivel „csak” 12-9-re kaptunk ki az olimpiai és világbajnoktól, minden ok meg is volt az elégedettségre.
Figyelem, nem lengőtekében, hanem a létező legmagyarabb csapatjátékban: vízilabdában; hazai medencében, a Duna Arénában, a világ talán legimpozánsabb vízi létesítményében.
Aztán persze 14-9-re lesimáztak minket az oroszok is, és bár Kanadát 16-14-re megvertük, utána a kieséses szakaszban 12-10-re alulmaradtunk a hollandokkal szemben, Kínát véres verejtékkel gyűrtük le 15-14-re, hogy aztán betetőzzük a vesszőfutást egy 7-12-vel Ausztrália ellen a helyosztón. Hatodik hely az olimpiai kvalifikációs tornán. Persze a tokiói repülőjegyet érő tornagyőzelemre nem volt esélyünk, arra bérletet váltott a Team USA, no de azért lenne egy tisztes átmenet is az első és a hatodik hely között.
A tornazáró 7-12-es zakó után Keszthelyi Rita, ez a vérbeli sportember kis híján sírt, annyira megviselte a kudarc. A többieket kevésbé, nyilván hallottak már Sepp Herberger örök érvényű aranyköpéséről: „Nach dem Spiel ist vor dem Spiel.” Meccs után lenni annyi, mint meccs előtt lenni...
Ez azért nincs teljesen így. Vízilabdában – még ha „csak” női is – nehogy már egy kézlegyintéssel napirendre térjünk egy ilyen szereplés felett. Valami hibádzik a magyar női pólóban. Mintha a külcsín mostanában felülírná a belbecset. Túl sokat értekeznek a szaksajtóban az egyik dunaújvárosi lány bikinis fotóján villantott hosszú combokról – ami természetesen az „instán”, napjaink hirdetőoszlopán jelent meg, az enter gombot sem én nyomtam meg az „okostelón”, hanem a szóban forgó hölgy –, az ember elgondolkozik, hogy vajon kötelező-e ötcentis műszempillákkal pólózni, olyan szemkápráztató sminkben (vízisportról beszélünk!), amire Lady Gaga vagy a néhai Amy Winehouse is büszke lehetett volna. Amikor akár védekezhetnénk is, ahelyett, hogy hat mérkőzésen kapunk 78 gólt, ami testvérek között is kemény 13-as átlag. Persze nehéz alkalmazkodni az új szabályokhoz, de hát az ellenfeleknek sem könnyű, és az agyonzsúfolt nemzetközi versenynaptár sem csak nekünk, magyaroknak annyira tömött.
