„Mi úgy szeretjük a sorsot, ahogy jön”

Bejött Kemény Dénes jóslata: Varga Dénes kisujj-törése és a csapatkapitány kiesése megacélozta a magyar férfivízilabda-válogatott „maradék” játékosainak akaratát, harci szellemét, és szerda hajnalban a Spanyolország elleni csoportrangadón káprázatos, 13-11-es győzelmet arattak az aktuális Európa-bajnoki ezüstérmes felett a kvangdzsui világbajnokságon.

Märcz Tamás keze alatt szépen alakul a válogatott Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI

Amikor kedden közismert lett, hogy Varga Dénes sérülése súlyosabb annál, mint amit gondoltuk – a magyar pólóválogatott csapatkapitányának eltört a jobb-, vagyis a lövőkezén a kisujja az Új-Zéland elleni, 24-4-re megnyert nyitómeccsünkön –, beszéltünk telefonon Kemény Dénessel, a korábbi háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánnyal, egyben a szövetség Kvangdzsuban tartózkodó exelnökével. A legendás edző – aki 2008-ban is vezette a válogatottat, amikor Varga Dénes 21 éves ifjoncként volt a Pekingben olimpiát nyerő együttes tagja – azt mondta, a kapitány kiesése akár még jól is elsülhet olyan értelemben, hogy a hirtelen esélytelenné váló csapat játékosait emberfeletti teljesítményre sarkallhatja.

Nos, az első emberfeletti bravúr másnap már meg is született, végig vezetve, fantasztikus összpontosítással játszva a C csoport rangadóján 13-11-re legyőztük az Eb-ezüstérmes Spanyolországot!

Ha azt írom, hogy 5-1-re elvesztettük a negyedik negyedet, akkor akár meg is fagyhatna a vér az ereinkben. De ha azt is leírom, hogy az egésznek már az égvilágon semmi jelentősége nem volt, mert a harmadik negyed után 12-6-ra vezettünk, akkor megérthetjük, milyen szédületesen pólóztak a mieink 24 percen át. Attól kezdve, hogy az első ráúszásnál mi hoztuk el a labdát, és egy gyors lefordulás végén Jansik Szilárd megszerezte a vezetést, egyetlenegyszer sem álltak jobban a spanyolok, és egyenlíteni is csak háromszor tudtak, utoljára 5-5-re.

Miközben a mieink egymást múlták felül. Hirtelen nem is tudjuk, hogy Zalánki Gergő balkezes, kapufás bombagólja, Hárai „Pufi” svédcsavarja, vagy Manhercz Krisztián győzelmet végleg bebiztosító parádés ejtése kívánkozik az ínyenceknek való vizuális étlap élére. No és Nagy Viktor szédületes védéseiről, a kifogott ötméteresről se feledkezzünk meg!

A legmeghatóbb talán mégis a máskor kiegészítő embernek számító Jansik, Sedlmayer, Angyal és Bátori megdicsőülése volt, továbbá Zalánki mesterhármasa, és persze a világ legjobb balkezese, Vámos Márton két elemi erejű gólja. A spanyolokat annyira elbizonytalanították bombázóink góljai, hogy David Martín szövetségi kapitány már félidőben, 9-6-os állásnál lekapta kapusát, Daniel Lópezt, és helyére Eduardo Lorriót küldte be – de ő sem segített, mert rövidesen 12-6 állt a táblán. A Varga elvesztésével – ami csak Puskás Ferencnek az 1954-es labdarúgó-világbajnokságán elszenvedett súlyos sérülésével vethető össze jelentőségben – tíztagúra zsugorodó mezőnysor Pohl Zoltán és Jansik kipontozódását is elviselte, és végül magabiztosan győztünk.

Ezzel lényegében megvan a csoportelsőség, és a csont nélküli nyolc közé jutás, hiszen az nem kérdés, hogy pénteken legyőzzük Dél-Afrikát, a csoport leggyengébb tagját. (Új-Zéland és Dél-Afrika későbbi 8-8-as döntetlenje pedig azt jelenti, hogy matematikailag is eldőlt a magyar csoportelsőség.) Ez egyszersmind három nap pihenőt is jelent, péntek után legközelebb kedden játszunk csak, a negyeddöntőben.

Märcz Tamás szövetségi kapitánnyal percekkel a lefújás után beszéltünk telefonon, remegő hangon.

– No, azért nem kell elérzékenyülni, hiszen még semmit sem nyertünk meg, csupán annyi van, hogy az első helyen jutottunk tovább a csoportból, és nagyon fontos három nap pihenő ennek a jutalma – mondta a 45. születésnapját ünneplő szakember. – Tulajdonképpen semmi különöset nem csináltunk, a fiúk hozták azt, amit megbeszéltünk, és persze fantasztikus volt a védekezés, ami az utóbbi hónapokban amúgy is jellemezte a csapatot. Nem volt könnyű elviselni Pohl és Jansik kipontozódását, de erre meg azt mondom, hogy Új-Zéland ellen főpróbát tartottunk az ilyen helyzetek kibekkelésére, hiszen akkor meg Pohl nem játszhatott eltiltás miatt. A negyedik játékrészre, amikor már hat góllal vezettünk, kicsit csökkent a koncentráció, ezért tudtak felzárkózni a spanyolok, de ennek már nem volt jelentősége. Azt nem mondhatom, hogy Varga Dumi sérülése nem rázta meg a csapatot, de mi úgy szeretjük a sorsot, ahogy jön!

Summa summarum: vezére és csapatkapitánya elvesztése ellenére is köszöni szépen, él és virul a magyar férfivízilabda-válogatott!

Magyarország-Spanyolország 13:11 (4:2, 5:4, 3:0, 1:5). Góllövőink: Zalánki 3, Jansik Sz., Sedlmayer, Manhercz 2-2, Angyal, Bátori, Hárai, Vámos.