Csak hagyni kell áradni az érzést

Nehéz lenne megmondani, melyik volt Dibusz Dénes nagy napja. Másfél hete szombaton az Újpest, csütörtökön a CSZKA, netán vasárnap a Fehérvár ellen? Vagy inkább kedden, amikor megszületett Bence fia. Mindenesetre cseppet sem túlozunk azzal, hogy a Ferencváros kapusa a csúcsra ért. Így gondolja ezt Marco Rossi is. A szövetségi kapitány elárulta, hogy a Puskás-stadion avatómérkőzésén, Uruguay ellen Dibusz mindenképpen védeni fog.

Marco Rossi ígérete szerint a válogatottban is eljöhet az ideje Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI/Illyés Tibor

– Hét nagy védése volt a Fehérvár ellen. Ön szerint melyik volt a legnagyobb?

– Talán kettőt emelnék ki. A második félidőben Elek fejesét, amikor reflexmozdulattal ütöttem ki a labdát a gólvonalról, illetve már a hosszabbításban Hodzic lapos lövését.

– A társak hogyan fogadták a mérkőzés után az öltözőben?

– Gratuláltak, majd persze ugrattak, volt, aki azt kérdezte, ugyan mit ettem, mások meg azt, nem vagyok-e véletlenül robot.

– Zsinórban három meccsen védett fantasztikusan. Volt már ilyen remek periódus a pályafutásában?

– Voltak már jó meccseim, nagy védéseim, de egymást követő három ilyen mérkőzésem valószínűleg még nem volt.

– S van egzakt magyarázat arra, miért éppen most jött össze minden?

– Nem hinném, hogy hirtelen október végén ugrásszerűen javult volna a súlypontemelkedésem vagy a reakcióidőm. Elég hosszú pályafutás van már mögöttem, ezért tudom, van, amikor be-becsúszik néhány hiba, másszor viszont minden sikerül, szinte ösztönösen, magától értetődően. Ilyenkor nem kell agyalni, mit, miért és hogyan, hagyni kell, hogy az érzései vezéreljék az embert.

– A kapusoknál ez a flow érzés, avagy a kegyelmi állapot?

– Igen, olyasmi. Egy-egy jó védés hitet ad. A kapus helyzetét speciálisnak, egyedinek mondják, ami részben igaz. Másrészt, ahogy a Fehérvár elleni mérkőzés után is mondtam, hasonló a csatárokéhoz. Meccsenként van egy-két szituáció, azokat kell jól megoldani, azon múlik a játékos megítélése. Az előző idényben lehet, volt egy-két mérkőzés, amikor nekem ezeknél a helyzeteknél nem volt szerencsém. Most viszont igen. S az is számíthat, hogy a nemzetközi porondon több dolgom van, meccsenként nem egyszer, kétszer kell csupán védenem.

– Gróf Dávid leigazolásával nyáron vetélytársat kapott házon belül. A versenyhelyzet, a rivalizálás is hozzájárult az ismét felfelé ívelő formájához?

– Tisztában voltam vele a nyáron, a maximumot kell nyújtanom ahhoz, hogy megőrizzem a pozíciómat, de azért bíztam benne, elsősorban rajtam múlik, maradok-e a kezdőcsapatban. Ennek megfelelően dolgoztam a felkészülés során. Szerencsére már akkor is jól ment a védés, egyetlen gólt sem kaptam az edzőmeccseken. Igaz, Dávid is jól teljesített. Annyi helyzeti előnyöm talán volt a Ferencvárosban eltöltött öt és fél évnek köszönhetően, hogy ezek után a vezetőedzőnk először nekem szavazott bizalmat. A Bajnokok Ligája-selejtezőjében jól ment a védés, ezért – bár ezt nem az én tisztem eldönteni – maradtam a kapuban. Igaz, Dávid is kapott lehetőséget.

Marco Rossi ígérete szerint a válogatottban is eljöhet az ideje
Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Nyáron mindketten tisztelettel nyilatkoztak egymásról. Milyen most a viszonyuk? Gróf Dávid miként viseli a másodhegedűs szerepét?

– A tisztelet továbbra is kölcsönös. Mint minden kapus, természetesen Dávid is védeni szeretne, de sportemberhez méltón viseli a jelenlegi helyzetet. Az edzéseken ugyanúgy egymást segítve dolgozunk, mint korábban.

– A nehéz helyzet – két válogatott kapus egy csapatban – könnyen feloldódhatna, ha netán ön külföldre igazolna. A szenzációs formájának köszönhetően megélénkült az érdeklődés ön iránt, egyáltalán foglalkoztatja önt a külföldi szerződés gondolata?

– A profi csapatoknál a kapusok kiválasztása hosszú folyamat, nem három mérkőzés alapján döntenek erről. Nem mondom, ha valamelyik kiemelt bajnokságból futna be konkrét ajánlat, biztosan meghallgatnám, de nem foglalkoztat ez a kérdés. Büszke vagyok arra, amit elértem, örülök annak, hogy a Ferencváros kapusa lehetek immár lassan hat éve, s hogy idén végre elértük a célunkat, s európai sorozat főtábláján szerepelhetünk.

– Akkor sem lenne tehát elégedetlen, ha a Ferencvárosból vonulna úgymond nyugdíjba?

– Ellenkezőleg! Nagyon nagy dolognak tartanám, ha még évekig a Fradiban védhetnék, s a klub történetének egyik meghatározó kapusaként emlegetnének majd. Tudom, hogy előttem legutóbb Szűcs Lajos volt éveken át stabil kapus a Ferencvárosban. Ő kétszáz bajnoki mérkőzésen védett, én most tartok százhetvenkettőnél, remélem, sikerül őt befognom.

– Marco Rossi egy napja azt nyilatkozta a lapunknak, hogy a jó formájáért jár önnek, hogy védjen a Puskás-stadion avatómérkőzésén, Uruguay ellen. Mit szól ehhez?

– Természetesen megtisztelő a véleménye. Tudom, hogy telt ház lesz, óriási élménynek ígérkezik az a mérkőzés. Ám még több mint két hét van hátra addig, bármi megtörténhet, ezért most még nem szeretném beleélni magam ebbe.