Egyszerűen lenyomtak minket

Gulácsi Péter volt talán az egyetlen olyan magyar labdarúgó a csütörtök esti, spliti Eb-selejtezőn – amelyet 3-0-ra megnyert Horvátország -, akinek elfogadható, sőt, tulajdonképpen bravúros volt a teljesítménye, hiszen tizenegyest hárított, még ha olyan helyzetben is, ami nem számított. A vegyes zónában kemény kritikát fogalmazott meg.

Gulácsi még büntetőt is hárított Fotó: MTI/Illyés Tibor

„Az első félidőben rúgattunk velük három gólt – kezdte az RB Leipzig kapusa. – Mindenki tudja, el tudja helyezni magában, hogy a teljesítményünk az első félidőben nem válogatott szintű volt. Nemcsak a súlyos hibákról beszélek, hanem a passzivitásról, a párharcok elvesztéséről, arról, hogy egyszerűen lenyomtak minket. És mégis, a sors fintora, hogy három nap múlva lesz egy olyan mérkőzésünk Azerbajdzsán ellen, amelyen visszaszerezhetjük a második helyet, és innentől kezdve csak az számít. Ezt a mai mérkőzést nem elfelejteni kell, hanem mindenkinek jól elraktározni saját magában. Hogy az egyszerűen megengedhetetlen a válogatottban, ahogy az első félidőben futballoztunk. A másodikban legalább már volt valami élet a csapatban, és tíz emberrel már nem kaptunk több gólt.”

A kifogott tizenegyesről is kérdeztem.

„Előzetesen eldöntöttem, hogy a jobb sarokra vetődöm. Persze ez a védés már nem osztott, nem szorzott, de fontos volt, hogy legalább valami tartást mutattunk. Legalább tíz emberrel nullára lehoztunk egy félidőt a vb-ezüstérmes ellen. Az első félidő után ez is pozitívum. Vasárnap kulcsmérkőzés lesz, és legalább lehetőség lesz arra, hogy versenyben maradhassunk.”

Gulácsi még büntetőt is hárított
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Gulácsi klubtársa így értékelt: „Jó tervünk volt, de nem tudtuk megvalósítani. Hülye hibákat vétettünk, és már az első félidőben elvesztettük a meccset. Egy ilyen minőségi csapat ellen, mint amilyen a horvát, lehetetlen visszajönni 0-3-ról. Elemeznünk kell a történteket, ki kell beszélni, ami bennünk van. Nagy lehetőségünk volt, de nem éltünk vele. Persze Horvátországban ki lehet kapni, de azt hiszem, túl könnyen megadtuk magunkat. Három ajándékot adtunk nekik három gól formájában, és nagyon könnyűvé tettük nekik a meccset. Vasárnap ismét nagy esélyünk lesz Azerbajdzsán ellen, és meg kell mutatnunk, hogy talpra tudunk állni. Pozitívnak kell lennünk annak ellenére, hogy tényleg kiábrándító volt ma a játékunk. Magunkhoz kell térnünk!”

Megkérdeztem, hogy vajon a horvátok voltak túl jók, vagy a magyarok túl gyengék.

„Horvátország mindig nagyon erős, de mi már egyszer megmutattuk ellenük, hogyha fókuszálunk a játékra és követjük a haditervet, akkor le tudjuk győzni őket. Ma azonban túl könnyűvé tettük nekik az életet...”

Vida Máté, a Dunszerdahely játékosa másodszor volt kezdő a magyar válogatottban.

„Jó érzés volt a kezdőcsapat tagjának lenni, de hát ez a jó érzés elég gyorsan elszállt, mert már az ötödik percben kaptunk egy buta gólt, és ezek után minden sokkal nehezebb lett. Ráadásul mindhárom gólt ajándékba adtuk nekik. Nem tudom, milyen lett volna a meccsképe, ha nem hibázunk ennyit, hiszen nyilván a vb-ezüstérmesről beszélünk. De azért valamilyen szinten magunkat vertük meg.”

– Vajon nem féltek?

– Dehogyis, egyáltalán nem, legalábbis én magamból kiindulva nem félek, hiszen az ilyen mérkőzésekre készülök, ezért futballozom. Igazából ez a hangulat csak motiválja az embert, bár ez a meccsen nem látszott rajtunk, mert elég korán elintéztük magunkat, és rossz eredménnyel zártunk. Próbálunk ebből a helyzetből csapatként talpra állni, és kiköszörülni a csorbát.

– Hogyan tudják motiválni magukat?

– Mi a magyar válogatott vagyunk, motiválni nagyon nem kell senkit. Ha egy ilyen vereséget szenvedsz, és Azerbajdzsán ellen játszol vasárnap, akkor kutyakötelességed úgy kimenni a pályára, hogy kijavítod a hibáidat.”

– Az első 45 perc után mit tudott mondani a mester a szünetben?

– Nem volt nyugodt, az biztos, nem volt túl szalonképes. De hát mit mondjon egy edző egy ilyen első félidő után? Ropssinak ami a szívén, az a száján, de abszolút egyetértettem azzal, amit mondott. Nincsen ezzel semmi gond. Még motivált is minket, elmondta, hogy miben kell javulnunk.”

– Rossi azt mondta, legszívesebben összetörné a sajtószobát.

– Bennem is hasonló érzelmek dúlnak, nagyon dühítő egy ilyen meccs, nehéz erre bármit is mondani. Hogyha azt mondom, hogy a horvátok négyszer úgy elmennek, hogy csikicsuki, és úgy győznek, az rendben. Lehet, hogy meg is csinálták volna, de nem csinálták meg, legalábbis nem rúgtak belőle gólt, hiszen a tizenegyest is mi ajándékoztuk nekik. Na de így, hogy mindhárom gólt mi ajándékozzuk nekik...