Higgadtság váltotta fel az elborult agyat

Rendhagyó, bár nem példa nélküli – mert tavaly is rendezett már egy hasonlót – sajtóesemény révén adott interjút tegnap a Duna Aréna jakuzzimedencéjében Hosszú Katinka. A háromszoros olimpiai és kilencszeres világbajnoknő úgy véli, most jobb úszó, mint négy éve, riói sikersorozata idején volt, azt viszont még nem döntötte el, hogy Tokióban felveszi-e a portfóliójába a két vegyes mellé a 200 méter pillangót.

A bajnoknő a jakuzziban adta az interjúkat Fotó: Fotó Dömötör Csaba Nemzeti Sport Hosszú Katinka

Az interjúhoz a keretet – vagy inkább a hátteret – az úszónő egyik szponzora után Iron-Univer Kupának elkeresztelt úszóverseny biztosította, amelyen a Duna Arénában megjelent újságírók közül azok indultak, akik kedvet éreztek 50 méter leúszásához, szabad stílusban. (A győztes Farkas Bence, a www.musz.hu, illetve Gyenesei ­Leila, a Digisport munkatársa lett, utóbbi olimpikon öttusázó.)

Hosszú Katinka lapunknak először arról beszélt, vajon jobb úszó-e most, mint volt négy éve, a riói olimpiai idején, amikor három arany- és egy ezüstérmével a játékok egyik hősének bizonyult.

A bajnoknő a jakuzziban adta az interjúkat
Fotó: Fotó Dömötör Csaba Nemzeti Sport

– Igen, azt hiszem, jobb úszó vagyok – mondta hosszas töprengés után. – Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, nagyon sokat tanultam Rio óta. Azért négy év csak-csak eltelt, és közben rengeteg impulzus ért. Az, hogy Tokióban jobbak lesznek-e az eredményeim, mint 2016-ban voltak, most még kérdés. Azt is mondanám, hogy más úszó vagyok, sokkal higgadtabb, mint Rio előtt, amihez szintén egy kicsit hozzá kellett szoknom. Ez a higgadtság azért uralkodott el rajtam, mert már nagyon sokat úsztam, és annyi mindent átéltem az úszóversenyeken, jót és rosszat egyaránt.

A továbbiakban azt feszegettük, mit is jelent Hosszú Katinkának az úszás pályafutásának ebben a szakaszában, élete ötödik olimpiájára készülőben. Szenvedély ez? Netán munka? Vagy csak sport?

– Szenvedély mindenképpen, még mindig. Munka is, profi sportolóként, és amellett természetesen sport is. Szögezzük le: nagyon szeretek úszni, ez nem változott az évek során, egyszerűen jól érzem magam a vízben, és versenyezni is nagyon szeretek. Ami egy kicsit aggaszt, hogy már nem vagyok annyira izgatott egy verseny előtt, mint régen.

Ez azért rossz talán, mert ha elborult aggyal versenyez az ember, az úgy sokkal könnyebb. Viszont ezt a hirtelen jött higgadtságot próbálom az előnyömre fordítani olyképpen, hogy sokkal jobban tudok magamra figyelni, arra, amit csinálok. Nagyon remélem, hogy ez a hideg fej hasznomra válik.

Ezen a ponton megemlítem Hosszúnak, hogy júliusban, Kvangdzsuban, mihelyt lement az utolsó szám a világbajnokságon, és az újságírók valami nagyon okosat, magvasat készültek kérdezni a bajnoknőtől, Katinkából önfeledten kiszakadt a lelkendezés: „Gyerekek! Vége van!”

– Tisztázzuk: ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy meguntam volna az úszást, csak ez a világbajnokság rendkívül hosszú és nehéz volt, de ami még a vb-nél is sokkal nehezebb volt, az az egész tavalyi év. Szerencsére ez kívülről annyira nem látszott, de azért sok mindenen mentem keresztül. Egyébként ezen a viadalon is az volt a furcsa számomra, hogy a 200 vegyes döntője előtt nem éreztem azt az izgalmat, azt a fajta adrenalinlöketet, amit korábban.

Akkor megijedtem picit – önmagamtól –, hogy én már ezt nem is akarom annyira? Rájöttem, hogy az eltelt évek, a felgyülemlett tapasztalat az oka. De a négyszáz vegyes döntőjére megint visszatért a régi jó izgalom. Viszont amikor vége lett a vb-nek, akkor kiszakadt belőlem, amit az előbb idézett, mert azért nagyon stresszes időszakot zártam le a két aranyérmemmel.

Természetesen szóba került a várható tokiói programja, és hogy a 200 méter pillangó belefér-e a portfóliójába.

– Ne feledjük, hogy a 200 méter pillangóra még kvalifikálnom kell magam, erős a hazai konkurencia. Ha sikerül, akkor azt még alaposan át kell gondolnom. Túl közel van a pillangó középfutama a 200 vegyes döntőjéhez. A 200 és a 400 vegyes a fix pont, de a 200 pillangó sem lehetetlen. Minden attól függ, hogyan sikerülnek az olimpiáig hátralévő edzések és főleg a versenyek.