Felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy nem szökött fel a kézilabdaláz Malmőben. A főpályaudvartól két vonatmegállóra levő multifunkcionális aréna belseje háborús állapotokat idézett egy nappal az Európa-bajnokság malmői rajtja előtt.
Több raklapnyi üdítő, kartondobozba süllyesztett pattogatott kukorica várt több kupacban és több emeleten a ma érkező szurkolókra; a magyar válogatott edzése alatt éppen egy targoncára helyezett, hungarocellbe csomagolt hűtőszekrény „gurult” a pálya szélére, miközben Nagy László éppen a felállt fal tagjainak magyarázta a különböző mozgásokat. Még mindig a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes játékosból lett sportvezető a legkapósabb interjúalany. Nagy folyékonyan beszél angolul és spanyolul, és külföldön még mindig vele azonosítják a magyar férfikézilabdát.
Az akkreditációs pult szorgalmas önkéntesei nem győztek csodálkozni, amikor a válogatott tisztes helytállásában reménykedve vázoltuk a szakmai célokat. Ők nem tudják elképzelni, hogy a magyar válogatott csak a túlélésért, a nemzetközi tapasztalatszerzés reményében játszik – a számunkra – ma, az Oroszország elleni meccsel (tv: 16.00, Sport 1) kezdődő Eb-n.
Pedig minden idők első huszonnégy csapatos Európa-bajnokságán már a csoportból való továbbjutás is nagy bravúr lenne a sérülések miatt kulcsembereit (Bodó Richárd, Lékai Máté, Juhász Ádám és Ancsin Gábor) nélkülöző magyar csapattól. A kézilabda-szövetség szakmai vezetése „elengedte” az idei kontinenstornát, amire eddig nemigen volt példa a sportág honi történetében.
Ha pillantást vetünk a keretre, ezen nincs mit csodálkoznunk: a mezőnyjátékosok közül csupán Balogh Zsolt, Sipos Adrián és Bóka Bendegúz töltötte be a huszonöt évet, a tizennyolc fős keretből csak Mikler Roland szerepelt több mint száz alkalommal a válogatottban. A kerettagok közül öten, Mikler mellett a veszprémi Székely Márton, a Mol Pick Szeged két beállója, Bánhidi Bence és Rosta Miklós és a lengyel Wisla Plock balátlövője, Szita Zoltán játszottak a jelenlegi szezonban a Bajnokok Ligájában.
