– Mit rögzítene egy kamera, ha elkezdeni forogni a magyar válogatott öltözőjében egy-egy Eb-meccs szünetében?
– Nyugodt játékosokat, egységet, összhangot. A kondicionális edzőnktől kellene megkérdezni, hogy mit tesz az italunkba…, de szerintem semmi különlegeset. Komolyra fordítva a szót, tényleg nyugodtak vagyunk, nem esünk kétségbe, ha egy-két góllal vezet az ellenfél.
–És ha hárommal? Izland után vasárnap Szlovénia is hárommal ment a szünetben.
– Ez igaz, de ez már nem nagy különbség a mai kézilabdában, tudtuk, éreztük, hogy le tudjuk dolgozni a hátrányt. És így is lett.
– Egyet aludva a szlovénok elleni meccsre, mi döntött a javunkra?
– Az egység és a hit. Nekünk nincsenek kiemelkedő sztárjaink, általában minden meccsen más viszi a prímet…
– Kivéve Bánhidi Bencét.
–Ez lehet, tőle már megszokhattuk, hogy le tud kötni egy-két embert. És jó abban a tudatban játszani, hogy van egy ilyen kaliberű beállónk. A szlovénok ellen Ligetvári Patrik szenzációs volt, elképesztően magas színvonalon játszott. De megint visszakanyarodnék a csapategységhez: ha kell, akkor Balogh Zsolti ad kilenc asszisztot vagy Sipi (Sipos Adrián – a szerk.) „legyilkol” mindenkit védekezésben. Kiegészítjük egymást.
– Mit várjunk a svédek ellen?
– Nem szabad felvenni a rohanós skandináv stílust, a norvégok ellen ez rengeteget kivett belőlünk. Türelmesnek kell lennünk. A tavalyi vb-n, élete első felnőtt válogatott mérkőzésén Máthé Dominik emlékezetes teljesítményt nyújtott ellenük. Remélem, idén is lesz valaki, aki kiemelkedően játszik.
– Tekintgetnek előre a portugálok elleni meccsre?
– Nem matekozunk, kell a két pont a svédek ellen, egyelőre ez érdekel minket. Csapatszinten nem mondtuk ki, de én kimondom, már ott lebeg a cél a szemem előtt Stockholm és az Eb-elődöntő. Még soha nem voltam a csapataimmal világversenyen a legjobb négy között. Boldog lennék, ha ez most sikerülne.
