– Fury akkor még értelemszerűen rutintalan, gyengébb bunyós volt, mint manapság, az eltelt majdnem tizenkét évben dörzsölt, minden hájjal megkent ökölvívó lett belőle, jómagam is a súlycsoport kiemelkedő alakjának tartom – folytatta Gyöngyösi. – Persze túl sok tapasztalatot nem szerezhettem a tudásáról, mert bő két perc alatt lerendezett. De az az igazság, nem is úgy mentünk ki Nottinghambe, hogy majd megváltom a világot, felhozó ellenfélnek voltam kiszemelve. Jó kis keresetnek számított, és közben világot is láttunk. Eleinte próbáltam testen megütni, de olyan hosszú volt a karja, hogy a közelébe sem tudtam férkőzni, igaz, ez Wildernek sem sikerült igazán.
Gyöngyösi a Fury-meccs után hat-hét évig nem is bokszolt, ráunt az egészre, aztán Békéscsabán újrakezdte, de mostanában megint – ahogy ő mondja – inaktív.
– Kacérkodom a gondolattal, hogy újra lemegyek a bokszterembe, csak rengeteg időmet elveszi a munka – panaszolta Gyöngyösi. – Természetesen láttam a Fury–Wilder meccset, hallom, harmadszor is megmérkőznek még az idén, de nem sok esélyt adok az amerikainak. Furynál jelenleg nincs jobb nehézsúlyú, ha összejön az Anthony Joshua elleni címegyesítő mérkőzés, azon utóbbinak még annyi sanszot sem adok, mint Wildernek. Fury nemcsak hogy nagyon ügyes, hanem egyfelől egy óriás, másfelől egyedi a stílusa, amivel nem tudnak mit kezdeni az ellenfelek. Klicsko sem tudott, Wilder sem, és ezek után nem kell szégyellnem, hogy nekem sem sikerült.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!