Bad Homburg, a Frankfurttól húsz kilométerre fekvő kisváros Andy Möller otthona. Innen vezényli le a második házasságából született két virgonc gyermeke online tanulását, alkalomadtán kimegy velük egyet-kettőt rugdosni a kertbe, bemutat néhány trükköt, majd komótosan visszasétál a házba, leül a számítógépe elé, és videókonferencián tartja a kapcsolatot a kollégáival. Möllert tavaly októberben nevezték ki nevelőklubja, az Eintracht Frankfurt utánpótlás-igazgatójának.
– Otthonról irányítom a munkát, nincs is más választásom. Edzések és meccsek sincsenek. Nem csak a gyerekeknek, a fiatal akadémistáknak nehéz, minket, öregeket is megvisel a járvány – mondja az ötvenkét éves szakember, aki nem hagyja magára a hét éve megözvegyült édesapját, hetente háromszor vásárol neki. Első házasságából született három nagy lányával pedig a virtuális térben tartja a kapcsolatot.
Változást hozhat, ha május 9-én folytatódik a futball Németországban – nemcsak a Bundesligában, hanem az utánpótlás-bajnokságokban is. – A kérdés ennél bonyolultabb – mondja Möller. – A döntés nem a liga kezében van, ugyanis a Bundestag határoz a szabadtéri rendezvényekről. Nincs kizárva a folytatás, a nézők viszont egyelőre csak a tévén keresztül követhetik a mérkőzéseket.
A koronavírus-járványtól függetlenül adekvát kérdés, hogy az 1990-ben világbajnokságot, 1992-ben Eb-t, 1997-ben Bajnokok Ligáját nyert technikás középpályás manapság az ambícióinak megfelelő pozícióban tevékenykedik-e, vagy netán többre vágyna. A válasza meglepő, süt belőle a profizmus és a lojalitás. Azt állítja, hogy komoly szakmai kihívásnak tekinti az Eintrachtnál kialakított egységes képzési rendszer működtetését.
– Egy Bundesliga-csapatnál a vezetőedzői poszt nem az én utam – bocsátja előre. És ha mondjuk Bernd Storck hívná? – kérdezzük. Möller újabb csellel játssza tisztára magát, és megajándékoz minket a „futballban bármi előfordulhat” alapigazsággal. De mond mást is, az egekig magasztalja a korábbi magyar kapitányt, akivel sikeresen dolgozott két és fél évig a magyar válogatott élén. – Elképesztő ez az ember! Tavaly a Mouscronnal, idén a Cercle Bruges-zsel csinált csodát. Közelről ismerem, futballfüggő, azt hiszem, ez a legjobb szó rá, mindamellett remek motivátor – dicséri korábbi főnökét.
