– Komplettebbé váltam – olvasható De Bruyne vallomása a Képes Sport írásában. – Tudom, sokan mint kreatív játékosra gondolnak rám, akinek a helyzetek kialakítása a legfőbb dolga, pedig számos meccsen szerepeltem belső középpályásként, ami merőben más futballt követel meg. Megvan bennem az a dinamizmus, amellyel fel-le liftezhetek a gyepen, de mindig a csapat érdekét szem előtt tartva dolgozom a meccseken, és azt hiszem, a pálya minden szegletében tudok a többieknek segíteni. Kétségtelenül jobb játékossá váltam, és ugyan minden karrierben vannak stációk, úgy érzem, nekem most elég jól megy, jól is érzem magam a gyepen.
A kisfiús képű belga elmondta, kisgyerekként, hét-nyolc évesen csatárt játszott, és mindig Michael Owennek képzelte magát.
– Hasonlónak gondoltam a stílusunkat, talán azért is, mert én is kis termetű voltam, egészen tizenöt-tizenhat éves koromig a legalacsonyabbak közé tartoztam, akkor kezdtem csak megnőni – beszélt a gyerekkoráról. A rajongás idővel megszűnt, egyszerűen csak szerettem nézni a futballt, elveszni a meccsekben. Nem babonázott meg egy bizonyos játékos, arra törekedtem inkább, hogy valami különlegeset alkossak a pályán, hogy legyen meg a saját egyéniségem, miközben persze igyekeztem jó néhány elemet ellesni a legjobb labdarúgóktól és beültetni a saját játékomba. Szóval én a futballt generálisan szeretem nagyon, nem egy-egy ember játékát.
A játékfelfogásáról, ami a személyiségjegyeiről is árulkodik, De Bruyne a következőket mondta:
– Sok múlik azon, milyen karakterjegyekkel születtél. Van, amit fel lehet szedni útközben, de vagy megvan benned a tűz, vagy nincs. A pályán egészen más ember vagyok, mint a hétköznapi életben, kilencven percig az ellenséget látom a velem szemben helyezkedőben, a lefújás után öt perccel, rosszabb esetben fél órával visszavedlek civillé, és tudok barátként gondolni a másikra.
A teljes interjú a Képes Sportban olvasható.