A játékosok annyira nem csináltak semmit, hogy Nagy Béla játékvezető – példátlan módon – komolytalan játék miatt a második félidő közepén lefújta a mérkőzést, ahogy azt az Origo feleleveníti cikkében.
Az eset óriási vihart kavart a hazai labdarúgóéletben. A mérkőzést amúgy hatalmas érdeklődés övezte, a baranyai megyeszékhelyen nyolcezer ember zsúfolódott össze az Újmecsekaljai stadionban. A PMSC a 17. forduló óta vezette az NB II-es bajnokságot, a Vasas Izzó ott loholt a nyomában. A két együttes között a „rangadó” előtt 5 pont volt a különbség.
A két, a PMSC-é Kovács Imre, a Vasas Izzóé Kovács József egyaránt ismert alakja a magyar labdarúgásnak; csakúgy, mint az akkori PMSC több játékosa, Katzirz Béla, idősebb Dárdai Pál vagy éppen Dobány Lajos.
A komikus játszadozásnak Nagy Béla a 69. percben vetett véget. A csapatok negyedórát még a pályán várakoztak. Az öltözőben Nagy Béla – az MLSZ rendelkezéseire hivatkozva – nem nyilatkozott.
A meccs után az MLSZ villámgyorsan összehívta a fegyelmi bizottságát. Az ott született döntés értelmében nem kapott pontot egyik csapat sem. Ugyanakkor a tárgyalás után érdekes mondat jelent meg a sajtóban.
A fegyelmi bizottság a határozatnál figyelembe vette, hogy a mérkőzés játékvezetője a találkozó beszüntetése előtt nem járt el a szabályok szellemének megfelelően.
Mit jelentett ez? Annyit, hogy a játékvezetőnek előbb figyelmeztetnie kellett volna a csapatokat, hogy legyenek szívesek focizni. Ezt azonban Nagy Béla – állítólag – nem tette meg. (Később kiderült, hogy igen, de erről 1977-ben nem szóltak a jelentések. Nagyot két hónapig pihentették, de aztán újra vezethetett meccseket.)
A fegyelmi tárgyalás hozott néhány érdekes momentumot. A beidézett csapatok képviselői a szokatlanul nagy melegre hivatkoztak... Sőt, volt, aki visszatámadott.
Tizenegy évvel a történtek után (tehát 1988-ban) Nagy Béla a Foci című újságban osztotta meg az emlékeit: „Arra számítottam, hogy a két csapat igazi presztízsmérkőzést vív egymással. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy komolytalan játék folyik. A szünetben felszólítottam a két csapatkapitányt, hogy próbáljanak többet nyújtani, mert kénytelen leszek lefújni a meccset. Megígérték, hogy a második félidőben hajtani fognak. Ám a folytatás sem volt különb. Valóságos futballparódiát mutattak be. A 69. percben lefújtam a meccset.”
