Megnőtt az NB I-ben harmadik helyen álló Mezőkövesd étvágya

A tervek szerint május 30-án folytatódó bajnokság meglepetéscsapata a Mezőkövesd, amely a harmadik helyen áll, és érdekelt a Magyar Kupa elődöntőjében is. A többi klubbal együtt itt is hétfőn kezdődhettek meg a rendes edzések, tegnap délelőtt személyesen is ott lehettünk a stadionban és az edzőpályán.

Jó a hangulat és az erőnlét is Fotó: Mirkó István

– Jó napot!

Egyenként jönnek a játékosok, a szakmai stáb tagjai, túlnyomó többségükben ismeretlenek, de ennek ellenére mindegyikük hangosan köszön, néhányuk még az öklét is nyújtja koccintásra. Mi ülünk a mezőkövesdi stadion előterében, úgy viszonozzuk a köszönést, ők pedig mennek tovább a gyúró szobájába, amelynek ajtajára ki van írva, egyszerre csak egy játékos lehet bent. Így sincs sorban állás, a kötelező hőmérsékletmérés csupán pár másodpercet vesz igénybe. Átöltözni nem kell, mindenki edzésszerelésben érkezik, majd a futballcipővel a kézben száll fel a buszra, azt majd a szomszédos Zsóryban található edzőközpontban veszi át.

– Volt előnye is a kényszerszünetnek, mert végre sokat lehettünk együtt a családdal, de már nagyon hiányzott a futball – mondja Cseri Tamás, a csapat középpályása, akit a járvány minden bizonnyal a válogatott kerettagságtól fosztott meg. – Rengeteget edzettünk egyénileg, egy alkalmazás révén az edzőink naprakészek voltak a fizikai állapotunkról, amire most nem is lehet panasz. Szerintem jó döntés volt folytatni a bajnokságot. Az idősebbekre nagyon kell vigyáznunk, de mi, fiatal sportemberek bátrabbak lehetünk, és szeretnénk a pályán kialakítani a végső sorrendet. Mi még állunk a Magyar Kupában, meg akarjuk őrizni a dobogós helyezést a bajnokságban, a motivációval tehát nincs gond, éhesek vagyunk a mérkőzésekre.

Kisebb csoportokban a Mezőkövesd már korábban újrakezdte a munkát, de csapatként csak hétfő óta dolgozhatnak együtt a játékosok. Az edzés pedig alátámasztja azt, amit Cseri Tamás mondott: Kuttor Attila vezetőedző rendkívül erős iramú edzését mindenki jól bírja, az utolsó mintegy háromnegyed órában a kiváló hangulatban zajló egymás közti játékot némi túlzással nézni is fárasztó. Minden olyan, mintha a koronavírus nem is létezne, a játékosok bátran ütköznek, szorosan fogják egymást – de hát hogyan is lehetne másként futballozni?

Tóth László szakmai igazgatóval együtt nézzük az edzést, és ő azt mondja, nekik még jól is jött ez a kényszerszünet, mert a csapat előtte nagyon sok meccset játszott, többen is sérülésveszélyes állapotba kerültek. Ők most kipihenhették magukat, ugyanakkor a felmérések szerint mindenki valóban jó, a téli és a nyári szünetek utáni állapotnál is sokkal jobb erőben érkezett vissza. A folytatás feltétele a szigorú egészségügyi protokoll betartása, ennek a legfontosabb része a folyamatos szűrés a koronavírusra, aminek a megszervezése és a kifizetése is komoly feladat lett.

Jó a hangulat és az erőnlét is
Fotó: Mirkó István

Mintegy negyven ember tesztjét kell két-három naponta elkészíteni, ami nem filléres tétel, ráadásul emellett terheléses vizsgálatokra is muszáj sort keríteni, nehogy egy teljesen tünetmentes, ám beteg játékosról végzetesen derüljön ki, hogy baj van mondjuk a tüdejével. Az edzések után nincs közös fürdés, ám ugyanez elképzelhetetlen – különösen idegenben – a meccsek után, amelyekre egy buszon utazik majd mindenki, ahol bajos betartani a másfél méteres távolságot, bár ennek azok után, hogy az edzéseken és a meccseken egymás nyakában is lógnak a játékosok, nincs is különösebben értelme.

A csapat egyébként a hétköznapokra a nyáron kiköltözik Zsóryba, ahol modern öltözőépület, szálloda és több remek pálya szolgálja majd ki. Arra a kérdésre, hogy Magyar Kupa vagy bajnoki dobogó, mindenki határozottan vágja rá: mindkettő! Tóth László szerint már kimondott cél a nemzetközi kupaszereplés, amelyre három új játékos érkezik majd erősítésként, a bosnyák válogatott Dino Beširovićot pedig végleg megszerezték a Hajduk Splittől.

Erről már ismét a stadionban beszélgetünk, közben a játékosok megkapják az étteremből rendelt becsomagolt ebédjüket, majd indulnak haza.

És persze hangosan elköszönnek.