Álnevet választott a sportág óriása

Nem nagyon túloztak, akik Buzek Lászlót a röplabdázás Puskás Öcsijének titulálták, noha az ő gyerekkorában kapott beceneve is Öcsi volt, viszont fején találták a szöget azok, akik már 38 évvel ezelőtt felülmúlhatatlannak jósolták a 266-szoros válogatott szereplését. A mind a mai napig megismételhetetlenül maradt teljesítményen vajmi keveset csökkent az, hogy Tatár Mihály, a sportág másik magyar zsenije csak egyetlen válogatottszerepléssel maradt el a Csepel SC csapatában két évtizedet lehúzó, aztán a tapasztalatából német csapatokban profitáló, 266-szoros válogatott játékostársától, aki az SzPress Sporthírszolgálat riporterének, Szalay Péternek nyilatkozott.

Álnevet választott magának, hogy „feketén” játszhasson a válogatottban.

Buzek 1965-ben játszhatott először a magyar válogatottban. Két évvel később, amikor még csak 22 esztendős volt, őt választották meg az év magyar férfi röplabdázójának, aztán még további hét alkalommal. Három világbajnokságon és négy EB-n is részt vehetett, pályafutása csúcsának pedig az 1977-es finnországi kontinensbajnokság számított, ahol a magyarok a negyedik helyen végeztek, a fiatal csepeli pedig bekerült a torna All Star csapatába. Nyolc évig szerepelt a német bajnokságban, sportpályafutása alatt nemcsak játékos volt, hanem játékosedző, visszavonulása után pedig magyar ifjúsági és junior szövetségi kapitány, sőt még a Csepel SC elnöke is.

Buzek „Öcsi” napjainkban (Fotó: Podani István gyűjteménye)

Csak amennyi jólesett

„Talán többre is vihettem volna, de sokáig csak annyit edzettem, amennyi éppen jólesett. Laza srácok voltunk, bezzeg a rangadókon meg a kupameccseken mindenkit elkapott a harci láz, és teljesen kihajtottuk magunkat. Ha meg összeálltunk négyen, kettő a kettő ellent játszani, tétként egy krigli sörrel, képesek voltunk kezünket-lábunkat törni a győzelemért. Tízszer nyertük meg a magyar bajnokságot, 11 alkalommal lett miénk a Magyar Kupa – aminek akkor Népköztársasági Kupa volt a neve –, ott voltunk az európai élvonal közelében, 1973-ban a KEK-ben még az ezüstérmet is mi szereztük meg. Az orosz ellenfeleinkkel viszont nehezen bírtunk, előbb a CSZKA Moszkva, aztán az Alma Ata leckéztetett minket. A moszkvaiak második csapatával voltunk egy súlycsoportban, de ha jött szembe az első, csak zakó lehetett a vége. Akkoriban az volt a mondás, hogy ha az orosz edző lehoz a pályáról egy 2 méteres fiút, akkor egy 3 méterest küld be helyette – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Buzek László, aki maga is 203 centiméterre nőtt meg, de amikor 17 évesen még „csak” 196 volt, a 66 kilós testsúlyával meglehetősen cingárnak tűnt a játékostársai között.

Magyar sportvezető buktatta le

Nem volt beképzelt, de ha begőzölt, rendesen oda tudott mondani. Két alkalommal is összetűzésbe került a hazai szövetséggel, mindkétszer el is tiltották. Valójában az egyik büntetésből következett a másik.

Csapatkép a hőskorból, Buzek a felső sor bal szélén (Fotó: Podani István gyűjteménye)

„Először azért húztam ki a gyufát, mert a keménykedő csapatvezetőnek esti tévénézés közben nem engedelmeskedtem, és parancsára nem mentem aludni, ezért aztán hazaküldtek Pozsonyból, majd el is tiltottak. Igen ám, de jött a meghívás az olaszoktól, akik kikötötték, hogy nekem is ott kell lennem a csapatban. A sporthivatalban egy ismerős – neve maradjon titokban – hozzásegített egy turistaútlevélhez, azzal utaztam ki, a mérkőzésen pedig, hogy ne derüljön fény a svindlire, Józsa Gábor „álnéven” szerepeltem. Vesztemre lebuktam. Egy olasz játékvezető újságolta el később Holvay Endrének, a nemzetközi szövetség magas rangú vezetőjének, hogy milyen jól játszottam, akinek fogalma sem volt a csínytevésről, hogy álnevet választottam. Nem dicséret következett, hanem újabb eltiltás, most már nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak – árulta el Buzek, aki közel a hetvenötödik születésnapjához is dolgozik, egy kisebb nyomdában, egykori válogatott játékostársa és jó barátja, Nagy István társaságában.

„A sporttól sokat kaptam, de nem csak jót. Protézis került a csípőmbe és a térdembe, a „ketyegő” is rakoncátlankodott egy ideig, de sohasem voltam feladós típus. Kerékpározok, hetente háromszor úszással kezdem a napot, koromhoz képest egész jó erőben vagyok” – mondta befejezésül minden idők legjobb magyar röplabdázója.