Összeállításunkban leszögeztük, nem egyszeri segélyre, alamizsnára van szükség, hanem olyan sportági szabályozásra, amely bizonyos kritériumokhoz köti, kinek jár érdemei elismeréséül élethosszig tartó anyagi juttatás. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, nincs ebben elérhetetlen cél vagy irreális igény: a teniszben évtizedek óta működik egyfajta nyugdíjrendszer, ami a jelenlegi játékosok pénzdíjából lecsippentett összegből, valamint a versenyek, illetve a férfi- és női tornákért felelő szervezet, az ATP és a WTA hozzájárulásából tevődik össze.
Össze sem lehet hasonlítani a pénzdíjakat
A labdarúgáshoz hasonlóan a teniszben is sokkal jobb anyagi lehetőségek között élnek a mai klasszisok, mint a húsz-harmin-negyven évvel ezelőttiek, ezért is támogatja mindenki a nyugdíjrendszert – a régi idők legendáinak többsége ugyan nem nyomorog, ám össze sem lehet vetni az életüket Roger Federer vagy Serena Williams luxuskörülményeivel.
– A korábbi éljátékosok nem voltak gyengébbek a maiaknál, így helyes, hogy a szolidaritás benne van a teniszezők fejében, szívében – mondja a barcelonai főkonzul, a párosban kétszeres Grand Slam-bajnok Taróczy Balázs. – Barcelonában az én időmben százhetvenötezer dollár volt az összdíjazás, most kétmillió euró, pedig a mezőny akkor is erős volt.
A 66 éves egykori klasszis hozzátette, ő is kedvezményezettje a régi teniszezők megbecsülésének, amivel elismerik, sokat tettek a sportágért. Elárulta, alapvetően jelképes összeget kapnak nyugdíjként, hiszen a versenyek pénzdíjainak nagyságától függ, hogy a tornák rendezői mennyit adnak a közösbe, az összdíjazás pedig csak az elmúlt években nőtt meg jelentősen.
Minden harmadik dollár a régi klasszisoké
Az ATP megkeresésünkre nem írta le, ki mekkora nyugdíjat kap az elért eredmények után, milyen sávokat határoztak meg, ám azt igen, hogy 2019-ben 2,5 millió dollárt osztottak szét 273 teniszező között, ami forintra átszámítva nagyjából hárommillió forintot jelent fejenként. Miután az emelkedő pénzdíjak mellett a sportolóktól is egyre többet különítenek el az 1983 óta létező nyugdíjalapba, Federer valószínűleg ennél sokkal többet kaphat, ha egyáltalán igényt tart majd rá a dollármilliárdos vagyona mellett.
A svájci egyébként a régi játékosok érdekében évek óta lobbizik azért, hogy a négy legnagyobb verseny, az Australian Open, a Roland Garros, a Wimbledon és a US Open szervezői is jelentősebb összeggel szálljanak be az alapba, amely bevételei egyharmadát juttatja a korábbi klasszisokhoz, kétharmada a maiakat várja majd a bankszámlán.