Willi Orbán akkor sem cifrázza, ha Gulácsiról van szó

Willi Orbán egyenesbe került. Egy hónapja még a magyar válogatott nem a sikerre, hanem pusztán a játékra is lehetőséget nyújtott neki, hiszen Lipcsében rendre csere volt. Az elmúlt hetek itthon és otthon is tökéletesen alakultak neki. Az Izland feletti győzelem neki egyúttal azt is jelenti, hogy szülőhazája, Németország ellen léphet pályára a nyáron az Európa-bajnokságon.

Willi Orbán ellenfélként tér majd haza Németországba Fotó: Szabó Miklós Forrás: Nemzeti Sport

– Nem azért akartam címeres mezben játszani, hogy válogatottnak vallhassam magam, hanem hogy a tudásom legjavát nyújtva segítsek Magyarországnak kijutni valamelyik rangos nemzetközi tornára. Édesapám magyar, így érzelmileg mindig kötődtem az országhoz, és két évvel ezelőtt úgy éreztem, készen állok az újabb kihívásra – monda a Nemzeti Sportnak adott interjúban a magyar válogatott 28 esztendős hátvédje, aki kisebb sérülése miatt az Izland ellen 2–1-re megnyert találkozó után visszatért klubcsapatához, az RB Leipzighez, tehát ma este a Törökország elleni mérkőzésen sem játszhat.

Az édesapja elfogult vele szemben

Willi Orbán érthetően először az édesapját hívta fel a győzelem után.

– Annyira felfokozott érzelmi állapotban voltam, hogy szó szerint biztos nem tudnám visszaidézni a beszélgetésünket. Azt hiszem, két percen keresztül csak nevettünk. Ha jól emlékszem, később valami olyasmit mondott, hogy előbb is rúghattuk volna a gólokat, de jobb későn, mint soha. Nemigen szoktunk szakmázni vagy konkrét meccsjeleneteket, szituációkat elemezni. A többi játékosról általában többet beszélünk, mint rólam, gondolom, azért, mert a szülői elfogultság miatt az én teljesítményemmel általában elégedett.

Willi Orbán a védelem oszlopa a válogatottban és a Lipcsében egyaránt
Fotó: Mirkó István

A kemény kötésű középhátvéd elárulta, hogy sokat köszönhet Gulácsi Péternek, ezért is érezte kötelességét, hogy igyekezzen felvidítani az Izland ellen potyagólt beszedett kapust, aki a válogatottban és Lipcsében is a csapattársa.

– A meccs után mindenki ugrált, ünnepelt, és egyszer csak azt láttam, hogy Peti mosoly nélkül, komoly arccal nyilatkozik a kameráknak.

Éppen a kezem ügyébe került egy pezsgősüveg, ám szinte sohasem iszom alkoholt, a pezsgőt sem kedvelem különösebben, úgyhogy jobbnak láttam, ha Peti nyakába öntöm, és nem magamba. Egyébként ha az éjszaka közepén felébresztik őt, és tíz olyan lövést küldenek neki kapura, mint Gylfi Sigurdsson, félálomban is kivédi mind a tízet. A szünetben látszott, hogy nagyon mérges magára, de szerencsére az ünneplésnél már láttam őt nevetni.

Tizenkilenc évesen is volt már térdsérülése

Willi Orbán arról is beszélt, hogy mélyről jutott vissza a csúcsra. Egy éve Walesben, amikor a 2-0-s vereséggel elúszott a magyar válogatott egyenes ági kijutása az Európa-bajnokságra, sérülés miatt nem játszhatott, s a reméltnél sokkal tovább tartott a rehabilitációja.

– Tudtam, hogy hinnem kell magamban, és türelmesnek kell lennem – beszélt a nehéz hónapokról. – Ez talán közhelyesnek hangzik, de a nehéz pillanatokban tényleg nincs más megoldás. Mivel tizenkilenc esztendősen szintén egy térdsérülés miatt kerültem partvonalon kívülre, tudtam, mi vár rám, igaz, akkor nem kellett tíz hónapot várnom a visszatérésre. Az elmúlt egy évben megtanultam, hogy a labdarúgásban rendkívül gyorsan változik minden, és az is megerősítést nyert, hogy a kulcs­szó a munka. A rehabilitáció alatt mindig a következő lépcsőfokra figyeltem, azt kerestem, hogyan tudnám még jobban, még hatékonyabban végezni a feladatokat. A munka mellett a hit is fontos, elvégre szeptember elején még nem voltam játékban, most pedig arról beszélünk, hogy kijutottunk az Eb-re, és a Leipzigben is sikerült visszaküzdenem magam a kezdőcsapatba. Vagyis a kemény munka és a kitartás előbb-utóbb kifizetődik.

Különleges találkozó lesz

Ki ne tudná, hogy Willi Orbán Németországban született, ott is nevelkedett, ezért neki duplán különleges lesz a nyári Európa-bajnokság, a németek elleni meccs.

– Bizonyára különleges találkozó lesz, de mivel korábban sohasem játszottam a német válogatott ellen, fogalmam sincs, milyen gondolatok járnak majd a fejemben. Az biztos, hogy nehéz csoportba kerültünk, a világ legerősebb válogatottjai várnak ránk, ám sokat segíthet, hogy veszítenivaló nélkül léphetünk pályára. Hinnünk kell abban, hogy a megfelelő nyári felkészülés után képesek leszünk a bravúrra, csak ezzel a mentalitással szabad pályára lépni.