Rebrov kirobbanthatatlan, bizalmi embere a kisfiával kondizik

Dibusz Dénes a válogatott és a Ferencváros sikereinek is részese, sőt aktív szereplője volt, összesen huszonnyolc mérkőzésen védett az ősszel. A harmincéves kapus is úgy gondolja, mindent elért, amiről magyar labdarúgó csak álmodhat, de továbbra sincs gondja a motivációval, a világbajnoki szereplés kivívása óriási cél.

Budapest 20201024 Labdarúgás 2020 NBI NB1 OTP Bank Liga Ferencváros FTC Újpest UTE Fotó Szabó Miklós Nemzeti Sport Dibusz Dénes Fotó: Szabó Miklós Forrás: Nemzeti Sport

– Számolja, számon tartja, hogy hány mérkőzésen védett ősszel?

– Közel harminc, huszonhét-huszonnyolc lehetett…

– Egész pontosan huszonnyolc. Tizennégy bajnoki, öt Bajnokok Ligája-selejtező-, hat BL-csoport- és három válogatott meccs. De persze a válogatott további öt meccsén is ott volt. Az európai elithez mérten is csúcsterhelés. Érezte, érzi ennek a hatását?

– Igen, sűrűbb volt, mint azt elmúlt években bármikor, bár tavaly az Európa-liga-szereplés alkalmával már belekóstolhattunk ebbe, csak most még rövidebb idő alatt kellett legalább annyi mérkőzést játszani. Mentálisan talán még fárasztóbb volt, mint fizikálisan, egyszerűen nem volt idő sem a sikereket, sem a kudarcokat megélni, feldolgozni, mert máris jött a következő feladat.

– A legkirívóbb eset talán az volt, amikor szerda este még Moszkvában, péntek este aztán már Kisvárdán védett. Azt a meccset átengedte volna Bogdán Ádámnak?

– Moszkvából egyből indultunk haza, a reptéren PCR-teszten kellett átesnünk, alig aludtam valamit. Csütörtökön még nehezen tudtam volna elképzelni, hogy másnap megint kapuba álljak, de az edzőm megkért rá, ezért kötelességem volt összeszednem magam. Szerencsére nem volt gond, nyertünk, és még gólt sem kaptam.

– Ez az eset viszont mindennél jobban árulkodik arról, hogy Szergej Rebrov mennyire bízik önben, nemde?

– De igen.

Rebrov nem érzelgős alkat, aki hosszú elbeszélgetések alkalmával bizonygatja, mennyire lényeges neki egy-egy játékos. Ez az eset valóban arról árulkodott, hogy fontos szerepet szán nekem.

– Bogdán Ádám Gróf Dávidot váltotta második számú kapusként. Vele milyen a kapcsolata?

– Dávid távozása miatt volt szükség hasonló kaliberű kapus igazolására. Akárcsak Dáviddal, Ádámmal is kiváló a munkakapcsolatom. Már korábbról, a válogatottból ismerjük és nagyon jól megértjük, sőt segítjük egymást.

Cristiano Ronaldóval két meccsen is találkozott
Fotó: EPA/Alessandro di Marco

– Az állandósághoz az is kell, hogy akárcsak tavaly, úgy idén sem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon.

– Igen, kapusposzton nem szokás változtatni. Általában csak akkor kerül erre sor, ha valaki többször betlizik. Nem azt mondom, hogy hibátlanul védtem az ősszel, de több jó meccsem volt, mint rossz.

– Melyik a csúcs-, és ha van ilyen egyáltalán, melyik a mélypont?

– A selejtezőben a Celtic és a Dinamo Zagreb elleni bravúros továbbjutás mindenképpen kiemelendő. A Celtic kiverése, ráadásul Glasgow-ban, túlzás nélkül hatalmas fegyvertény, a zágrábiakkal szemben pedig leszűrhettük, egy év alatt mennyit fejlődtünk. A selejtezőbeli menetelést a Molde elleni hazai mérkőzés teljesítette be, amely nekem azért is jelent sokat, mert a végén fontos védéssel járultam hozzá a csoportkörbe jutáshoz. Mélypont? Kudarcot semmi esetre sem említenék, inkább csak némi hiányérzetet, hogy idehaza nem tudtunk éles meccset játszani a Juventusszal és a Barcelonával sem, ott tapasztaltuk meg igazán, milyen magasabb színvonallal szembesülni.

A Molde elleni visszavágó hajrájában hatalmasat védett
Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– A torinói találkozó ezeket felülírhatta volna. A rendkívül peches vereség után minitragédiát emlegetett. Ma is így látja?

– Tragédiának már nem, inkább elszalasztott nagy lehetőségnek. A döntetlennel olyan eredményt érhettünk volna el, amire senki sem számított, s amire mindenki felkapta volna a fejét.

Többször visszanéztem az esetet, és elemeztem, lehetett volna-e valamit másként tenni. Arra jutottam, hogy nem nagyon. Öt méterről jött az erős fejes, tudatos védésre már nem volt lehetőség, belekaptam a labdába, de pechem volt, becsorgott a kapuba.

– Már utalt rá, a megpróbáltatásoknak a folyamatos tesztelés is része volt. Hány ellenőrzésen esett át?

– Tavasz óta hetente legalább kétszer, de inkább háromszor, a válogatottal pedig minden egyes nap. Szerintem a nyolcvan, de talán a száz is összejön. Nem volt kellemes, de az a legfontosabb, hogy egyelőre megúsztam a járványt, nem fertőződtem meg.

– Ezen az őszön szinte mindent elért, amiről csak magyar labdarúgó álmodozhat. Hogyan tovább, mi motiválja ezután?

– Egy kapusnak ez sosem jelent gondot, mert egy-egy bekapott gól után mindig azon kell agyalni, dolgozni, min lehetne még javítani, szóval ez folyamatosan fenntartja a motivációt. Az igaz, hogy Magyarországon játszó labdarúgóként a legtöbbet kihoztuk ebből az őszből, amit reálisan ki lehet hozni.

Legközelebb a Nemzetek Ligájában már az elitben szerepelhetünk, a legerősebb válogatottak ellen, ami komoly kihívás, és bár ez tényleg már-már az álom kategóriája, de a selejtezők vagy akár a pótselejtezők során azért a világbajnoki szereplést is elérhetjük. Ez kellően nagy cél.

S persze a Fradival is jó lenne jövőre újra elérni a Bajnokok Ligája csoportkörét.

– Időről időre mindig összeboronálják valamelyik külföldi csapattal. Foglalkoztatja ez a kérdés?

– Cseppet sem. Amíg nincs konkrét ajánlat, amíg a két klub legalább nem jut a megegyezés közelébe, addig semmi értelme sincs ezzel foglalkoznom.