Dibusz? Ez nem is kérdés, mondja Hajdu Attila

Hajdu Attila, a Ferencváros huszonöt évvel ezelőtti, a Bajnokok Ligája csoportkörét megjárt csapatának kapusa szerint a jelenlegi, Szergej Rebrov vezette együttes megérett arra, hogy az elődök nyomába lépve a BL főtáblájára kerüljön. A korábbi kiváló, tízszeres válogatott játékos szerint Dibusz Dénesre jó hatással van a versenyhelyzet.

Hajdu Attila szakértőként ma is követi a labdarúgást Fotó: Meder Istvan

Bogdán is kedvenc, de Dibuszé az elsőség

– Engedjen meg egy testhezálló kérdést! Egyértelműen Dibusz az első számú kapus?

– Bogdán Ádámmal szemben?

– Vele és akár a szintén válogatott Gróf Ádámmal szemben is, aki a nyár végén – mert nyilvánvalóvá vált, hogy nem jut lehetőséghez – Debrecenbe igazolt.

– Dibusz Dénes pályafutása nekem arról árulkodik, hogy a versenyhelyzet nagyon jó hatással van rá. Ez jó adottság, én annak idején nem szerettem, ha mögöttem beugrásra készen áll egy rivális. Mielőtt a Fradihoz igazolt, az emlékeim szerint Pécsen talán már nem is volt annyira jó, mint az előző években. Az Üllői úton aztán bedobták a mély vízbe, s megállta a helyét. Aztán ráhozták Gróf Ádámot, s látványosan javult a teljesítménye. Ő és Bogdán Ádám is nagy kedvencem, közöttük a képességek dolgában nem is akarok különbséget tenni. Mivel Dibusz jól véd, s vele jutott el idáig a csapat, szerintem fel sem merül, hogy netán most változtatni kellene. Hogy később mi lesz, azt majd meglátjuk. Hosszú az idény, nagyon sok meccs vár a Fradira, nyilván Bogdán is kap majd lehetőséget, kiderül, miként tud élni vele.

– Kapus csak egy lehet a csapatban. Önnek is rögös út vezetett a Fradi kapujáig. Fiatalon Zsiborás Gábor, Józsa Miklós, Szeiler József és Balogh Tamás is ön előtt állt a sorban.

– Így van, amikor az ifiből kiöregedtem, én lettem volna az ötödik. Akkoriban az volt a felállás, hogy Zsiga védett az első csapatban, a tartalékban Józsa Miki kezdett, s a második félidőben Szeiler Józsi vagy Balogh Tonó kapott sanszot. Ahhoz, hogy idővel érvényesüljek, el kellett mennem a Fradiból. Országjárásba kezdtem, s Vácon, Szegeden és Csepelen át vezetett vissza az utam az Üllői útra.

Nem ijedtek meg a nyugati csapatoktól

Így ünnepelt anno a Fradi
Fotó: fradi.hu

– Majd tovább a Bajnokok Ligája máig sokat emlegetett csoportköréig. Mi volt a titka a 25 évvel ezelőtti csapatuknak?

– Mindenekelőtt talán a természetes, magától értetődő csapatszellem. Bennünket nem kellett közösséggé gyúrni, hiszen gyerekkorunk óta ismertük egymást, még ha különböző korosztályokban is, de együtt nőttünk fel a Népligetben. Amikor például visszakerültem a Fradiba, engem sem kellett senkinek bemutatni, mindenkit jól ismertem. Mindannyian a Ferencváros szellemiségében nőttünk fel, nem kellett belénk sulykolni, kit, mit képviselünk, amikor pályára lépünk. Jó barátok is voltunk, többekkel ma is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, az akkor csapatból többen voltak már a vendégeim Vászolyon is. Október 10-én tartunk például egy gasztrotúrát, ahol Telek Manci, Vincze Ottó és Hrutka Jani lesz a díszvendég.

– Az akkori csapat ma mire lenne képes, másképpen: mennyit változott huszonöt év alatt a futball?

– Nehéz kérdés. Alapvetőn az a véleményem, hogy nem helyezhető át 25 év távlatából a jelenbe egy csapat, mert rengeteg minden megváltozott. Talán egyedül a kapu és a játéktér mérete nem, de például már a gyepszőnyeg is teljesen más. Mindent a maga korában kell értékelni. Ám volt annak a csapatnak egy nagy erénye. Visszanézve a meccseket feltűnik, hogy nem ijedtünk meg senkitől. A mai fiatalok talán már nem is értik, ez miért olyan nagy szó, de 1995-ben ez messze nem volt természetes. Mi még a rendszerváltás előtt nevelkedtünk, a Nyugat igézetében nőttünk fel, hogy ami onnan jön, az mind jó. A farmer, a magnó, a kocsi és persze a futball is. Az ellenfeleink ezt igyekeztek is éreztetni velünk, meglehetősen lekezelően bántak velünk. Mégsem rezeltünk be, mindenkivel szemben megálltuk a helyünket.

– Mit vár a ma esti mérkőzéstől?

– Ez a Fradi, ahogy már említettem, nem ijedős csapat, úgyhogy ez nem is téma. Nem lesz egyszerű a hazai meccs sem. Az északi csapatok játéka könnyen kiismerhető, ezzel sem lesz gond. A norvégok lélektanilag és fizikailag sem fognak megtörni, ez is biztos. Éppen ezért végig magasan kell tartani a koncentrációt. Mindig óvatos duhaj voltam. Én nem mennék előre, hogy mindenképpen győzzük le őket. Egy izzadságszagú, 1-1-es döntetlennel maximálisan beérném...