Terjedelmes interjút adott a Nemzeti Sportnak Willi Orbán, az RB Leipzig 18-szoros magyar válogatott középső védője. A Németországban nevelkedett futballista a tavalyi térdműtétje után az év nagy részében lábadozott, kiszorult a lipcseiek kezdőcsapatából, és akkor nem hitte volna, hogy pályafutásának az egyik legjobb esztendejét jelenti 2020. Erről ezt mondta:
– A sérülésem utáni időszak nagy lépést jelentett hátrafelé, most viszont arról beszélünk, hogy erőnlétileg és mentálisan sem éreztem még ennyire a topon magam. Huszonnyolc évesen optimális futballistakorban vagyok, és bízom benne, hogy még nem értem el a csúcsformámat. Tapasztalat, kiegyensúlyozottság, erős test és szilárd akarat – nagyjából ez a recept a profi futballban. Évek óta a legmagasabb szinten kell megállnom a helyem, és nagyon motivál, hogy ne csak fél évig vagy egy idény erejéig nyújtsak jó teljesítményt. A mostani időszakban viszont a regeneráció mögött kicsit minden háttérbe szorul. Ismerem a testemet, tudom, mire képes ez a gép, de csak akkor lehet csúcsra járatni, ha az adott mérkőzés után minden a pihenés, az alvás és a feltöltődés körül forog.

Fotó: Szabó Miklós / Nemzeti Sport
A Leipzigről szólva elsősorban azt emelte ki, hogy a csapat sokkal több nemzetközi tapasztalattal van felvértezve, hiszen elődöntőt játszott a Bajnokok Ligájában. Ebben a sorozatban találkozhat a legkeményebb ellenfelekkel, játssza a legintenzívebb meccseket, és a négy közé jutás, valamint az, hogy az ősz végén továbblépett a csoportjából, azt mutatja, jó úton jár. Emellett a játékosok közelebb kerültek egymáshoz, erősebb lett a csapategység, mint egy évvel ezelőtt. Remek szakember irányításával dolgozunk, jó futballt játszunk, úgyhogy bizakodhatunk a jövőt illetően. Julius Nagelsmann irányításával a Leipzig többet birtokolja a labdát, a passzoló játékos több lehetőség közül választhat. A csapat taktikailag nagyon rugalmas, a játékosok akár egy meccsen belül is tudnak váltani.
Arra a kérdésre, hogy személy szerint mi jut majd eszébe erről az esztendőről, Willi Orbán ezt felelte:
– Őrült egy év volt, az biztos. A járvány minden ember emlékezetébe beleégett, nekünk, labdarúgóknak meg kellett barátkoznunk a zárt kapus meccsekkel, de igyekszem a szépre emlékezni. A klubcsapatommal és a válogatottal egyaránt sok szép pillanatot éltem át, az Izland elleni győzelem pályafutásom egyik legérzelemdúsabb estéje volt. A nemzeti csapatban játszott meccsek másféle kihívást jelentenek, elvégre ott nincsenek meg azok az automatizmusok, amelyeket a klubcsapatában elsajátít a játékos. Emiatt sokkal többet kell beszélni a társakkal, sokkal nagyobb szerepet kap a helyezkedés, a védekezés.