A közkedvelt sportriporter lánya táncművészként „sportol”

Második éve Londonban táncol, tanít és koreográfiákat készít, miközben folyamatosan képezi magát és még énekelni is tanul Gyulai Júlia, a 2006-ban elhunyt Gyulai István 31 esztendős lánya. Abban a városban igyekszik kamatoztatni a tehetségét, és hinni abban, hogy a brexit nem hátrányt, hanem idővel előnyt jelenthet neki, ahol egykor édesapja is dolgozott, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség székhelye még London volt, a négygyermekes családfő pedig a sportszervezet főtitkára. Júliát nem kerítette hatalmába az atlétika, minden másban az apjára ütött. Tehetsége, szenvedélyes céltudatossága és munkabírása, ugyanúgy az új kihívások keresése Gyulai Istvánra emlékeztet.

Gyulai Júlia sok vonásában emlékeztet az édesapjára, Gyulai Istvánra Fotó: Dada

Gyulai Júlia két évvel ezelőtt elsősorban azért szánta el magát a merész váltásra, mert a megszokott támogatások elmaradása miatt a csőd szélére jutott a társasága. A Coincidance együttes csökkenő bevételeiből egyre kevésbé futotta húsz hivatásos tagja bérére, de az együttest felfuttató és életben tartó Gyulai Julia és a férje is éppen hogy csak kijött abból, ami a közösből nekik jutott. Fájó szívvel köszöntek el a társaiktól, és akkor még azt hitték, hogy Budapesttől 1500 kilométerre az EU-ból kifaroló országban csak az árak folyamatos emelkedése miatt fájhat a fejük.

– Londonba érkezve égből pottyant szakmai ajánlatra vagy a főnyeremény megütésére aligha számíthattam, ezért az első dolgom az volt, hogy válogatás nélkül munkát keressek magamnak. Beálltam felszolgálónak az egyik étteremben, nem igazán zavart, hogy otthon egy elismert társulat művészeti vezetője voltam, azt is mondhatnám, hogy a szakma elismert tagja. Küzdelmes hónapok után jutottam el oda, hogy sok tanulással és gyakorlással a koreográfia magasiskolájának újabb szintjére jutottam el, és ma már három iskolában is táncot taníthatok. Ha lesz valamikor néhány szabad napom, a férjemmel autóba ülünk, és hazalátogatunk Budapestre, a járványveszély miatt viszont erre mostanában nem sok az esélyünk – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Gyulai Júlia, aki 13 évesen csak kedvtelésnek tekintette a táncot, nem sokkal később viszont azzal szembesült, hogy igazi önmagára a kortárs- és az ír sztepptánc világában talált rá.

Dacára annak, hogy édesapja életében 28-szoros bajnok vágtafutóként, televíziós sportkommentátorként, majd a nemzetközi szövetség 15 éven át munkálkodó elismert sportdiplomatájaként az atlétika jelentette a hazai pályát és az érvényesülés közegét, Júlia táncosként és koreográfusként jutott fel a csúcsra. Aligha mellékes, hogy testvérei közül Gyulai Miklós a Magyar Atlétika Szövetség elnöke, Márton az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsának tagja, Katalin pedig édesapja „eredeti” szakmáját követve televíziós szerkesztőként dolgozik.

– Másodpercekben és méterekben ugyan nem fejezhető ki, de amikor otthon futott velünk a szekér, naponta hat-nyolc órát gyakoroltunk, a próbák és az előadások napján pedig olykor 10-12 órás terhelésnek voltunk kitéve. A maga nemében ezt is lehet sportteljesítménynek nevezni. Példaként gyakran hozom fel, hogy egy balett-táncost csak akkor ismer el a szakma, ha spiccen megállás nélkül 32-t is képes forogni, miközben a másik lábával hajtja magát. Van ez olyan nehéz, mint lefutni száz métert jó időre.

A 63. születésnapja előtt eltávozott Magyar Örökség díjas Gyulai István emléknek ma egy felfutó nemzetközi verseny, a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj állít emléket, s az ő nevét viseli a debreceni atlétikai stadion is.