Studer Ágnes: Meg kellett tanulnunk szurkolók nélkül győzni

Nem várt eredményt ért el az Atomerőmű KSC Szekszárd női kosárlabdacsapata: harmadik lett a második számú európai sorozatban, az Európa Kupában. A siker egyik főszereplője egy mindössze 22 éves irányítótó, Studer Ágnes, aki a az egész mezőnyben a legtöbb gólpasszt adta az EK most lezárult kiírásában, hét meccsen ötvenhatot. Vele beszélgettünk többek között a sikerről, a csapatról, álmokról és a lelki terhekről.

Fotó: MEKLIZ

Nem csak a gólpasszokban kiemelkedő, a pontszerzésben is a legjobbak közé tartozik
Fotó: Tóth Zsombor

– És Studer Ágnes hogyan bírja, hogy huszonkét évesen kulcsember, és mindenki mindig jó játékot vár tőle?

– Jól, mert én is ezt várom magamtól, ám ez nem sikerülhet a csapattársak nélkül. Most az EK-ban meccsenkénti átlagban nyolc asszisztot adtam, de ehhez az is kellett, hogy a többiek ezekből a passzokból be is dobják a labdát a gyűrűbe. Egymást visszük egyre feljebb, és egyre inkább megtanulok úgy irányítani, hogy az mindenkinek jó legyen, azaz mindenkit a maga erényeinek megfelelően kell kiszolgálni a pályán.

– Érzi még a koronavírus hatásait?

– Miután meggyógyultam, nagyon éreztem. Fizikálisan rendkívüli módon megviselt, nem tudtam sok időt tölteni a pályán, és kiderült, hosszú időbe telik, amíg visszanyerem a régi erőmet. Most, a Final Fourban ráadásul a szokásosnál pörgősebb iramú meccseket játszottunk, és olykor cserét kellett kérnem, hogy pihenhessek.

– A jövő héten következik az újabb nagy feladat, elkezdődik a bajnoki döntő párharca. El lehet képzelni, hogy az itthon a pályán még veretlen Sopront háromszor is legyőzheti a Szekszárd?

– Először is nagyon jó, hogy a Sopron ezen a hétvégén az Euroliga Final Fourjában szerepel, mert így mi pihenhetünk. Péntek délelőttig nem kell edzésre mennünk, és bizony ránk fér ez a szusszanás, sokat kivett belőlünk a bajnoki rájátszás és az Európa Kupa. Ami pedig a Sopron elleni párharcot illeti,

nem egyszerű, de nekünk muszáj elképzelnünk azt a három győzelmet. Nem gondolkodhatunk másként, hiszen a bajnoki aranyérem még hiányzik a klub dicsőséglistájáról.

Jó formában vagyunk, az EK-bronz jót tesz az önbizalmunknak, és megpróbáljuk legyőzni a Sopront, ahányszor csak lehet. Ebben az idényben nem tudtuk ellene igazán a saját játékunkat nyújtani, mindig ki s kaptunk tőle, de most alaposan felkészülhetünk belőlük, felszabadultan kosárlabdázhatunk, és nincs veszítenivalónk. Ugyanakkor tény, a Sopron ellen nem elég egy-két kiemelkedő teljesítmény, meccsenként öt-hat egyéni remeklésre van szükség a sikerhez.

– A Sopron sokat segíthet a Szekszárdnak, mert ha megnyerné az Euroligát, akkor a következő idényben két magyar csapat kerülne fel a legrangosabb sorozatban a főtáblára.

– Nemcsak emiatt, de ezért is nagyon szurkolunk neki a hét végén. Eddig a selejtezőkön nem sikerült odakerülnünk az elitbe, de természetesen nagyon jó lenne ott is kipróbálni magunkat. Szerintem van néhány csapat az Euroligában, amelyekkel nagyon jó meccseket játszanánk, és a klub, valamint a mi fejlődésünket is jól szolgálná.

– Az EK-bronzot a szurkolókkal is meg tudták ünnepelni?

– Közösen nem, de rengeteg szép visszajelzést kapunk. Az elődöntő után a parkolóba odajöttek többen is, biztattak minket, mondták, a vereség ellenére is büszkék ránk, a harmadik helyért is szurkolnak nekünk. Természetesen nagyon hiányzik, hogy nem együtt ünnepeltünk velük vasárnap este. Érdekes, de mára megtanultunk a szurkolók nélkül is játszani. Eleinte előfordult, hogy amikor például fordítani tudott az ellenfél, egymás között azt beszéltük, hogy a szurkolók előtt ez nem történhetett volna meg, mert ők mindig átlendítettek minket a holtpontokon, de most már önmagunkból is tudunk ilyenkor erőt meríteni. Ezzel együtt már nagyon várjuk, hogy végre visszatérhessen az igazi hangulat a csarnokba, a szurkolók támogatásával még ennél is többre lehetünk képesek.