Studer Ágnes: Meg kellett tanulnunk szurkolók nélkül győzni

Nem várt eredményt ért el az Atomerőmű KSC Szekszárd női kosárlabdacsapata: harmadik lett a második számú európai sorozatban, az Európa Kupában. A siker egyik főszereplője egy mindössze 22 éves irányítótó, Studer Ágnes, aki a az egész mezőnyben a legtöbb gólpasszt adta az EK most lezárult kiírásában, hét meccsen ötvenhatot. Vele beszélgettünk többek között a sikerről, a csapatról, álmokról és a lelki terhekről.

Fotó: MEKLIZ

– Hogyan ünnepel egy női csapat?

– A szekszárdi Bodri Pincészet szállodájában laktunk, és megegyeztünk a vezetőkkel, hogy bármi lesz is az eredmény, vasárnap éjszakára is ott maradunk. Eleinte mi, a játékosok külön ünnepeltünk egy teremben, zenét hallgattunk, és élveztük a pincészet borait, majd később csatlakoztunk a stábtagokhoz és a vezetőkhöz.

– Az elveszített elődöntő után nagyon lehangoltak voltak. Végül ez a bronzérem csalódás vagy siker?

– Persze hogy siker. A Venezia ellen nagyon közel álltunk a győzelemhez, sajnos nem sikerült, és azt tényleg csalódásként éltük meg. Ugyanakkor a Final Four előtt azt mondtuk, legalább egy meccset nyerjünk meg, az már nagyon szép lenne, és ez össze is jött. Ez a harmadik hely a klub legjobb eredménye a nemzetközi porondon, évről évre előbbre lépünk, így örülnünk kell, nem pedig bánkódnunk.

Studer Ágnes megtanult úgy irányítani, hogy az minden társának jó legyen
Fotó: Tóth Zsombor

– Az EK kezdetekor cél volt az éremszerzés?

– Ez csak menet közben jött elő, de nem álmodtunk éremről. A csoportból mindig továbbjutottunk, így először most is volt a feladat. Amikor pedig kiderült, hogy a járvány miatt nem oda-visszavágós rendszerben halad a csoportkör után a sorozat, hanem buborékban, egy-egy meccsen dől el a továbbjutás, tudtuk, hogy ez kedvező nekünk. Már a győri buborékban látszott, fejben is jól viseljük a szokatlan szisztémát, képesek vagyunk kétnaponta mindig új taktikával játszani, és a törökországi nyolcad-, valamint negyeddöntőben is jól teljesítettünk. A Final Fourt pedig már élvezni akartuk, és most nagyon boldog vagyok.

– DeWanna Bonner, az amerikai világsztár Törökországban játszott először, most az elődöntőben gyengén játszott, a bronzmeccsen viszont remekelt. Jó, hogy itt volt?

– Ez nem kérdés. Ragadt ránk a magabiztossága és az önbizalma, az edzéseken is rengeteget tanultunk tőle, a lehető legjobb döntés volt őt idehozni. Ő már ezerszer átélt olyan sorsdöntő pillanatokat, amilyeneket mi még nemigen. Ezért játszottunk rá az elődöntő utolsó perceiben, mert bíztunk benne, és ma is így tennénk. Kétségtelen, nem ment neki, de nem könnyű a helyzete, hiszen igazi sztár, és mindenki mindig a tökéletest várja tőle, pedig ő is ember, aki hibázhat. A meccs végén nagyon letört, de mondtam neki, nem baj, majd a bronzmeccset megnyerjük. Próbáltam vigasztalni, és vasárnap brillírozott.

Nem csak a gólpasszokban kiemelkedő, a pontszerzésben is a legjobbak közé tartozik
Fotó: Tóth Zsombor

– És Studer Ágnes hogyan bírja, hogy huszonkét évesen kulcsember, és mindenki mindig jó játékot vár tőle?

– Jól, mert én is ezt várom magamtól, ám ez nem sikerülhet a csapattársak nélkül. Most az EK-ban meccsenkénti átlagban nyolc asszisztot adtam, de ehhez az is kellett, hogy a többiek ezekből a passzokból be is dobják a labdát a gyűrűbe. Egymást visszük egyre feljebb, és egyre inkább megtanulok úgy irányítani, hogy az mindenkinek jó legyen, azaz mindenkit a maga erényeinek megfelelően kell kiszolgálni a pályán.

– Érzi még a koronavírus hatásait?

– Miután meggyógyultam, nagyon éreztem. Fizikálisan rendkívüli módon megviselt, nem tudtam sok időt tölteni a pályán, és kiderült, hosszú időbe telik, amíg visszanyerem a régi erőmet. Most, a Final Fourban ráadásul a szokásosnál pörgősebb iramú meccseket játszottunk, és olykor cserét kellett kérnem, hogy pihenhessek.

– A jövő héten következik az újabb nagy feladat, elkezdődik a bajnoki döntő párharca. El lehet képzelni, hogy az itthon a pályán még veretlen Sopront háromszor is legyőzheti a Szekszárd?

– Először is nagyon jó, hogy a Sopron ezen a hétvégén az Euroliga Final Fourjában szerepel, mert így mi pihenhetünk. Péntek délelőttig nem kell edzésre mennünk, és bizony ránk fér ez a szusszanás, sokat kivett belőlünk a bajnoki rájátszás és az Európa Kupa. Ami pedig a Sopron elleni párharcot illeti,

nem egyszerű, de nekünk muszáj elképzelnünk azt a három győzelmet. Nem gondolkodhatunk másként, hiszen a bajnoki aranyérem még hiányzik a klub dicsőséglistájáról.

Jó formában vagyunk, az EK-bronz jót tesz az önbizalmunknak, és megpróbáljuk legyőzni a Sopront, ahányszor csak lehet. Ebben az idényben nem tudtuk ellene igazán a saját játékunkat nyújtani, mindig ki s kaptunk tőle, de most alaposan felkészülhetünk belőlük, felszabadultan kosárlabdázhatunk, és nincs veszítenivalónk. Ugyanakkor tény, a Sopron ellen nem elég egy-két kiemelkedő teljesítmény, meccsenként öt-hat egyéni remeklésre van szükség a sikerhez.

– A Sopron sokat segíthet a Szekszárdnak, mert ha megnyerné az Euroligát, akkor a következő idényben két magyar csapat kerülne fel a legrangosabb sorozatban a főtáblára.

– Nemcsak emiatt, de ezért is nagyon szurkolunk neki a hét végén. Eddig a selejtezőkön nem sikerült odakerülnünk az elitbe, de természetesen nagyon jó lenne ott is kipróbálni magunkat. Szerintem van néhány csapat az Euroligában, amelyekkel nagyon jó meccseket játszanánk, és a klub, valamint a mi fejlődésünket is jól szolgálná.

– Az EK-bronzot a szurkolókkal is meg tudták ünnepelni?

– Közösen nem, de rengeteg szép visszajelzést kapunk. Az elődöntő után a parkolóba odajöttek többen is, biztattak minket, mondták, a vereség ellenére is büszkék ránk, a harmadik helyért is szurkolnak nekünk. Természetesen nagyon hiányzik, hogy nem együtt ünnepeltünk velük vasárnap este. Érdekes, de mára megtanultunk a szurkolók nélkül is játszani. Eleinte előfordult, hogy amikor például fordítani tudott az ellenfél, egymás között azt beszéltük, hogy a szurkolók előtt ez nem történhetett volna meg, mert ők mindig átlendítettek minket a holtpontokon, de most már önmagunkból is tudunk ilyenkor erőt meríteni. Ezzel együtt már nagyon várjuk, hogy végre visszatérhessen az igazi hangulat a csarnokba, a szurkolók támogatásával még ennél is többre lehetünk képesek.