Kellemetlen oldal-hátszél borzolta a Maty-ér vizét, amely különösen délutánra erősödött föl. Miként korábban beszámoltunk róla, az elő-, illetve középfutamok során két olimpiai bajnok, Fazekas Krisztina és Janics Natasa nem jutott be a fináléba, amelyben így is csupa olimpiai, világ- vagy Európa-bajnok csapott össze.
Csipes Tamara kapta el a legjobban a rajtot, fél távnál azonban már Kozák Danuta lapátolt az élen. Az ötszörös olimpiai bajnoknő is megszenvedte a körülményeket, lehetett látni, hogy többször megbillen, nem nagyon tudott két egyformát húzni. A rutin, az erő és persze az edzettség azonban mellett szólt, egy hajónyi előnnyel ért célba elsőként. Miután pihegett néhányat, a jobb öklét azért diszkréten megrázta. Partot érve már mosolygott, s Csipes Tamarával beszélték meg a nehéz körülményeket.
A következő volt a beérkezési sorrend:
– Az utolsó 200 méteren az volt a cél, hogy ne boruljak be az erős oldalszél miatt, de állítólag Tokióban is hasonlóak lesznek a körülmények, szóval ebből a szempontból ez egy reális pálya volt. Érzékeltem, hogy Tami nagyon jön, de bíztam abban, hogy a végét jobban bírom.
Tavaly januárban volt egy keresztcsonttörésem és egy bordaközi izomszakadásom, így az olimpia törlésének érthető módon örültem.
Utána már Szabó Gabi nélkül, Lucz Dórával kellett készültem. Végig gondolva az elmúlt időszakot hihetetlen, hogy most itt lehetek, de nagyon boldog vagyok – nyilatkozott a futam után boldogan Kozák Danuta.
Fotó: MKKSZ
– Abszolút elégedett vagyok, mert kijutottam az olimpiára, ami az álom. Az elmúlt fél évben mindent megtettem ezért. A tájékoztató után kicsit le voltam törve, most boldog vagyok. Az időjárás nagyon nem kedvező a kajakosoknak – értékelte a futamot Csipes Tamara, majd később hozzátette: – Apával azt beszéltük, hogy 100 méterenként mondja az időt, de a rajtban kiejtette a kezéből a stoppert. Nyilván ő is nagyon izgult, de nekem így fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Két éve nem versenyzett ez a mezőny így, egy kicsit elszoktunk egymástól. Edzéseken jó időket mentem, de talán most túl gyorsan kezdtem az első kétszázon, és Hüttner Csaba is azt mondta, hogy az utolsó 150 méter egy lassított felvételhez hasonlított. Ugyanúgy izgulok most is, mint korábban, ehhez nem lehet hozzászokni. Sót, az elmúlt három hétben olyan stresszes voltam, mint még soha. Tudtam, hogy az edzéseken jól megyek, de abban nem voltam biztos, hogy ezt egy versenyen ki tudom hozni magamból. Nem is izgultam, inkább féltem.
