Rakusz Éva Tiszaújvárosban nevelkedett, ma is ott él és foglalkozik a gyerekekkel. Rájuk gondolva némi nosztalgiával tekint vissza a saját pályafutására, ahogy arról a Magyar Kajak-kenu Szövetség honlapjának adott interjúban beszélt.
„Sajnálom, hogy egyre inkább beszippantja őket a profi világ, és már fiatalon is komoly nyomás alá kerülnek, míg a mi korunkban ilyenről szó sem volt. Emlékszem, a moszkvai olimpia után 50 ezer forintot kaptam a bronzéremért, és vettem egy Trabant kombit úgy, hogy bele kellett még pótolnom 25 ezret. Manapság viszont sokkal nagyobb a tét” – jegyezte meg, majd azt is elmesélte, ő hogyan kezdett el kajakozni:
„Anyukám egyedül nevelt minket a bátyámmal. Sokat voltunk a játszótéren focizni, és a kajakosok minden nap mellettünk mentek edzésre. Egyik alkalommal szóltak, hogy nincs-e kedvünk kimenni. Végül ott is ragadtunk. Kiss Laci bácsi, az alapító, illetve Balázs Katalin edzett minket. Az első versenyemen Tokajban, még eszkimóban harmadik lettem, a rá következőn második, a harmadikon pedig győztem. 1975-ben jött át Farkas Zoltán Miskolcról, és onnantól az ő kezei alatt dolgoztam. Az ifi válogatottban nem értünk el komolyabb eredményt, pedig akkor is keményen dolgoztunk. Amikor viszont 19 évesen felkerültem felnőttbe, jöttek a sikerek.”
Olyannyira, hogy 19 évesen kijutott a moszkvai olimpiára, ahol Zakariás Máriával bronzérmes lett kajak kettes ötszáz méteren.
Fotó: Magyar Kajak-kenu Szövetség
A következő években a sportág meghatározó alakja lett. Az 1981-es, nottinghami világbajnokságon csak kevéssel lemaradva a kajakkirálynőtől, a nyolcszoros olimpiai bajnok Birgit Fsichertől ezüstérmet szerzett, a teljesítményét itthon annyira elismerték, hogy abban az évben ő lett az év női sportolója.
Los Angelesben akár nyerhetett is volna, az előolimpián mindenesetre legyőzte Birgit Fischert. A nehéz időkről és a folytatásról így beszélt:
„Pont Dunavarsányban voltunk edzőtáborban, amikor megtudtuk, hogy nem megyünk az olimpiára. Ott nagyon sokan összetörtek, mert valakinek az volt az utolsó lehetősége, de én úgy voltam, hogy folytatom még tovább. Jó döntés volt, mert 1986-ban világbajnok lettem, majd Szöulban egy nagyon jó négyessel (Géczi Erika, Kőbán Rita, Mészáros Erika, Rakusz Éva) nyertünk ezüstérmet. Közel álltunk a győzelemhez, és én akkor mondtam is, hogy a következőnek már aranynak kell lennie. Ez végül be is jött, mert 1992-ben nyert a négyes, csak akkor én már nem tudtam ott lenni, mert egy vastagbélfekély miatt abba kellett hagynom az élsportot 1989-ben.”
