Az már az Eb előtt biztos volt, hogy Rasovszky Kristóf nem ismétli meg a 2018-ban, Glasgow-ban mutatott produkcióját. A legutóbbi Eb-n öt és huszonöt kilométeren arany-, tíz kilométeren ezüstérmes volt, ám ezúttal a leghosszabb távot nem vállalta. Azt ugyanakkor előre leszögezte, hogy hiába a tokiói olimpiára készül elsősorban, hazai pályán, a Lupa-tavon mindenképpen két érmet remél.
Hasonló körülmények fogadták az öt kilométeren induló huszonöt férfi versenyzőt, mint három éve Glasgow-ban, amikor ugyancsak az volt a kérdés, hogy vajon 16 fok alá esik-e a víz hőmérséklete, akkor ugyanis nem lehet versenyt rendezni. Ezúttal picit a határ felett volt a mért hőmérséklet, Rasovszky Kristóf pedig kifejezetten örült a hideg víznek, amit jobban szeret a melegnél.
Mint a legnagyobb esélyes, az elejétől ott volt az élmezőnyben, féltávnál a második helyen állt, alig lemaradva az elsőtől, aztán a táv második felének az elején átvette a vezetést, s egy testhossz előnnyel ellépett a mezőnytől. Úgy tűnt, akár meg is nyugodhatunk, Rasovszky magabiztosan vezetett. Később azonban váratlanul felzárkóztak rá, ezt a támadást még visszaverte, ám az utolsó egyenesre ráfordulva a hajrát nem bírta, végül csak a negyedik helyen csapott a célba négy másodperccel a nagyot hajrázó olasz Gregorio Paltrinieri mögött.
– Jó verseny volt – értékelt láthatóan nem túl csalódottan Rasovszky Kristóf. – Az előző években mindig hallottam fél füllel, hogy az öt kilométeren nem olyan erős a mezőny, mint tízen. Ez a mostani semmiképpen sem volt gyenge, mindenki itt volt, aki számít. Azért jöttem, hogy érmet szerezzek, és közel álltam ahhoz, amit meg akartam csinálni. Sajnos az utolsó egyenes nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Be is szorultam, könnyebb lett volna, ha tudok helyet találni magamnak, de középre kerültem. Én vállaltam be, hogy megyek előre, lehet, nem volt jó döntés. Egy éremnek jobban örülnék, de nem vagyok csalódott, mert nem volt nagy a különbség, egy kicsit gyorsabbnak kell lennem a végén.
