Egyetértek azokkal, akik vallják, a csoportmeccsek lezárultával új torna kezdődött. A kieséses szakaszban már nem lehet számolgatni, mi több, nem lehet hibázni sem, hiszen nincs lehetőség a javításra. Ilyenkor kiderül az is, hogy melyik csapatnak sikerült a legjobban a formaidőzítés, kinél fogy el esetleg a kezdeti lendület. A szombati mérkőzéseket is ebből a szempontból néztem, és nagyon tetszett az, amit a dánoktól láttam . Christian Eriksen esete jól láthatóan megerősítette a közösséget lelkileg, újabb motivációt adott a csapatnak, amihez hozzájön az is, hogy nekik nincs vesztenivalójuk. Felszabadultan, lendületesen futballoznak, roppant gyorsak, és mindez messzire viheti el őket. Úgy látom, hogy hozzák, ami bennük van, nincs rajtuk teher. Walestől azt kaptam, amit vártam. Egysíkú a játéka, esélye sem volt a dánok ellen, és azzal, hogy bejutott a tizenhat közé, talán többet is elért, mint amire a képességei feljogosítanák. Az esti meccsen Ausztria megnehezítette az olaszok dolgát, hiszen csak hosszabbításban esett ki, és gólt is tudott szerezni. Ez ugye azért nagy szó, mert az olasz válogatott kapujába ezt megelőzően 1169 percen át nem került be a labda! A rendes játékidőben az osztrákok vezetést szereztek, ám Arnautovic egy lábfejnyivel lesről fejelt a hálóba, én pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy az olaszok hogyan reagálnak a hátrányra. Ők egyébként nagyon jó futballt játszanak, taktikailag hihetetlenül felkészültek és érettek, a remek védekezés mellett mindig tudják, mikor érdemes merésszé válni, és pompás támadásokat is tudnak vezetni. Az osztrákok pedig sokat tanultak az öt évvel ezelőtti kudarcukból, szerintem a helyükön vannak azzal, hogy a tizenhat közé jutottak.
Nemet mondott Mike Tyson! Nem áll ki harmadszor Evander Holyfielddel – Egy bundameccs elég volt?
Egy videó alapján a profi boksz történetének legfiatalabb nehézsúlyú világbajnokáról azt állítják, direkt nem ütötte ki Jake Pault az első menetben.