Bodonyi Dóra – több kajakos és kenus társához hasonlóan – csupán egy hetet pihent a tokiói olimpia után, hiszen a mögöttünk hagyott hét végén rendezték meg az országos bajnokságot, szeptember közepén pedig még következik a világbajnokság Koppenhágában, amelyen ő is szeretne részt venni. A négyessel aranyérmes, Kozák Danutával kettesben ezenfelül bronzérmes kajakos egyfelől persze nem örül a sűrű programnak, másfelől viszont igen, mert így gyorsan és könnyen visszazökkent a megszokott kerékvágásba.
– Egy hetet pihentem, majd elkezdtem edzeni, nem változtak a mindennapjaim. Nem szeretem a felhajtást, jó nekem itthon, Szolnokon, az örömömet a szeretteim és a barátaim körében szeretem megélni – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak.
Bodonyi Dóra őszintén beszélt arról, nehezen tudja feldolgozni a tokiói sikert, mert egyrészt nem teng túl benne az önbizalom, másrészt a szövetség felől sem érezte maradéktalanul a bizalmat.
– A hitetlenkedés a karrierutamból ered. Noha ötszörös világ- és hatszoros Európa-bajnok vagyok, sokszor úgy éreztem, nem csak én nem bízom abban, hogy bennem van egy ilyen eredmény, mások sem. Jó visszaigazolást jelentett, amikor bekerültem a négyesbe, de még akkor is valószínűtlennek tűnt, hogy bajnok vagyok, amikor a nyakamba került az aranyérem. Bizonyára a kishitűségem is hozzájárult ahhoz, hogy ezt mások se gondolják lehetségesnek. Sokszor én szorítom háttérbe magam, nem tudom úgy eladni, előadni magam, mint mások, ez az én hibám. Ám sok egyéb miatt is úgy éreztem, ez nekem nem fog sikerülni.
Amikor a válogató előtt a szövetség Instagram-oldalára kitették, ki milyen reményekkel vág neki a szezonnak, az én nevem mellé azt írták: Nagyon nehéz dolga lesz. Egy Hajrá! nekem is jobban esett volna, mindenesetre fel is piszkált kicsit…
A sportoló ugyanakkor maga is úgy látja, olimpiai bajnokként megváltozott az élete.
– A személyiségem alapvetően már nem fog változni, de az igaz, hogy a bajnoki cím hozhat némi változást. A minap hallgattam Csipes Tamara egyik interjúját, aki úgy fogalmazott: szerdán olimpiai bajnok lett, csütörtöktől számított a véleménye, és ez tényleg így van. Az olimpia óta felvetődött egy vitás kérdés a társak körében, és megkérdezték róla a véleményemet – ez korábban sosem történt meg. Azzal, hogy olimpiai aranyérmes lettem, elmondhatom a véleményemet, és ha tényleg érdekli őket és hallgatnak is a szavamra, az adhat egyfajta magabiztosságot.
Bodonyi Dóra Tokióban a párosban szerzett „csupán” bronz miatt még kicsit csalódott volt, de mint mondta, mára már ennek az éremnek is tud örülni.
– Nem ültünk le beszélgetni, vagy ilyesmi, hiszen azután, hogy Danutával lement a párosunk, ő egyből átült az egyesbe, és abban tette a dolgát. Nem volt idő arra, hogy lelkizzünk, és megfejtsük, mi volt a probléma. Kárász Annával voltam egy szobában, jó volt látni, hogy nem kenődött el, pedig biztos nem a B-döntős szereplés volt a célja K–1 200 méteren... Ő végig azt erősítette, azért utazott Tokióba, hogy négyesben olimpiai bajnok legyen, és ezért mindent meg is tesz.
Mindkét érmem ki van rakva a kanapén, szó szerint megágyaztam nekik, egy pléden vannak. Időnként mindkettőt megsimogatom. Az arany közelebb áll a szívemhez, de mára a bronzot is átértékeltem.
Ebben sokat segített, hogy láttam, a magyar küldöttség többi tagja mennyire boldog ugyanezzel az eredménnyel. Érzékelve, hogy a vízilabdás fiúk – akik ugyancsak nyerni akartak – vagy az öttusázó Kovács Saci mennyire örül a bronznak, kicsit elszégyelltem magam, és feltettem a kérdést: én tényleg nem tudom értékelni? Végül is azért az éremért is ugyanúgy megdolgoztam, csak hát aznap nem a tervek szerint sikerült a verseny. Ez a sport, van, hogy valaki jobb nálad az adott napon, ezt el kell fogadni.
Bodonyi Dóra lendületből nekivág még a szeptemberi világbajnokságnak, jövőre azonban nem biztos, hogy a kajakozás kap prioritást az életében. A párizsi olimpián szeretne ott lenni, hiszen akkor még csak harmincéves lesz.
