Bodonyi Dóra Tokióban a párosban szerzett „csupán” bronz miatt még kicsit csalódott volt, de mint mondta, mára már ennek az éremnek is tud örülni.
– Nem ültünk le beszélgetni, vagy ilyesmi, hiszen azután, hogy Danutával lement a párosunk, ő egyből átült az egyesbe, és abban tette a dolgát. Nem volt idő arra, hogy lelkizzünk, és megfejtsük, mi volt a probléma. Kárász Annával voltam egy szobában, jó volt látni, hogy nem kenődött el, pedig biztos nem a B-döntős szereplés volt a célja K–1 200 méteren... Ő végig azt erősítette, azért utazott Tokióba, hogy négyesben olimpiai bajnok legyen, és ezért mindent meg is tesz.
Mindkét érmem ki van rakva a kanapén, szó szerint megágyaztam nekik, egy pléden vannak. Időnként mindkettőt megsimogatom. Az arany közelebb áll a szívemhez, de mára a bronzot is átértékeltem.
Ebben sokat segített, hogy láttam, a magyar küldöttség többi tagja mennyire boldog ugyanezzel az eredménnyel. Érzékelve, hogy a vízilabdás fiúk – akik ugyancsak nyerni akartak – vagy az öttusázó Kovács Saci mennyire örül a bronznak, kicsit elszégyelltem magam, és feltettem a kérdést: én tényleg nem tudom értékelni? Végül is azért az éremért is ugyanúgy megdolgoztam, csak hát aznap nem a tervek szerint sikerült a verseny. Ez a sport, van, hogy valaki jobb nálad az adott napon, ezt el kell fogadni.
Bodonyi Dóra lendületből nekivág még a szeptemberi világbajnokságnak, jövőre azonban nem biztos, hogy a kajakozás kap prioritást az életében. A párizsi olimpián szeretne ott lenni, hiszen akkor még csak harmincéves lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!