– Igen, Lunde volt a különbség – helyeselt a kérdésemre a Norvégia ellen elvesztett negyeddöntő után Zácsik Szandra, a magyar női kézilabda-válogatott átlövője. – A végjátékot sajnos nem bírtuk. Elfogytunk. A norvégok viszont tudtak újítani. Kár érte. Ha így játszottunk volna a brazilok ellen, akkor nem Norvégiával kell negyeddöntőt vívnunk, s a mai teljesítményünk alapján bárki ellen lehetett volna esélyünk – tette hozzá.
A saját teljesítményéről így beszélt:
– Nem vagyok egy védőspecialista, de most ott is igyekeztem maximumot nyújtani, s biztatni a többieket. Nem ijedtünk meg a feladattól, s megleptük a norvégokat. Én láttam az arcukon, nem erre számítottak, azt gondolhatták, miként a közelmúltban többször is, ezúttal is átgázolnak rajtunk. Nem hagytuk. Sajnos a hajrára elfáradtunk, létszámban is elfogytunk, ők viszont feljavultak, ez döntött a javukra. És persze Lunde.
Zácsik Szandra is csalódott, de nincs elkenődve, sőt a kérdésemre elárulta, szeretne a jövőben is a válogatott erőssége lenni.
– Azért igazoltam vissza a Fradiba, mert szeretnék még néhány évet magas színvonalon játszani. Ez volt a pályafutásom első olimpiája. Sokat, túl sokat kellett rá várni. De remélem, lesz majd második is, szeretnék ott lenni Párizsban.
Ha van vigasz, gyógyír a norvégok elleni vereségre, akkor Zácsik Szandra nyilatkozata mindenképpen az.
Sőt, úgy általában a lénye, az a változás, sőt fejlődés mind játékosként, mind emberként, amit láthatunk rajta évek óta. Zácsik Szandra szinte egy személyben garancia arra, hogy a jövőben is számolni kell a magyar női kézilabda-válogatottal.
