Sóderrel felöntött utcácskák, aszfaltozás után ácsingózó szűk helyek, utcakövek félig lerakva, egy kupacba rendezve. Itt-ott feltűnik egy-egy kóbor macska, a jószágot a kocsmáros eteti, pár sarokkal arrébb hatalmas méreteivel, Hugo Boss-feliratú márkával csábít a pláza, de amint beljebb fárad a látogató, befalazott ajtót, cementet lát a márkás üzletek mellett.
Tiranában tömegközlekedés a szó klasszikus formájában nem létezik. Olykor feltűnik egy-egy zsúfolt busz, de hogy honnan, hova és mikor indul, azt még a turizmusból élő recepciós sem tudja. A „félkész lét” a balkán szexepilje.
A stadion gyönyörű, az Air Albaniában játszották volna az albán–magyar vb-selejtezőt, de a gyepszőnyeg állapota miatt végül mégsem a 85 millió eurós nagyberuházás lesz a helyszíne a mai Albánia–Magyarország világbajnoki selejtezőmeccsnek. Hanem Elbasan, de nem is ez a lényeg. A stadion a külsejét tekintve felveszi a versenyt bármelyik nyugat-európai létesítménnyel. Ötletes és a modern az albán nemzeti színekbe, a pirosba és feketébe öltöztetett stadion, a 2022-es Európai Konferencia-liga döntőjének a helyszíne. A sajtótájékoztató-teremből nyíló ajtó a senki földjére vezet. Padló, járólap nincs, tovább haladni nem lehet, mert ránézésre egy méter mélység után a helyiség be van falazva.
Tirana igyekszik a külföldiek kedvében járni. Az orosztól a kínain át az amerikai burger-kultúráig minden konyha elérhető. A saját specialitásuk ugyanakkor háttérbe szorul, a fergese me melci, a sajtos és zöldséges mártásban érlelt máj pirítóssal az étlapok végén szerepel. Az olasz hatás a nyelvhasználatban és az éttermek számában érvényesül.
A városba bevezető út mellett kecsesen sétálgató birkák és a luxusautók látványa csak az idegennek tűnik fel. De annak nagyon. A háborítatlan természetbe befurakodott a fogyasztói kultúra. Ők így szeretik.
